Az erős szív

„Reménykedj, az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!" (Zsolt 27,14).
 Szüntelenül reménykedjél! Az Úrban reménykedjél! Érdemes reménykedni benne. Soha nem hagyja cserben azt, aki őbenne bízik.
Ne csüggedj el a reménykedésben! Számíts nagy szabadulásra és légy készen, hogy Istent dicsérd érte.
 Az Ige biztat, hogy „légy erős és bátor szívű", mert erre van leginkább szükséged, amíg várnod kell. Ha a szíved egészséges és erős, minden rendben lesz. A szívnek nyugalomra és derűre van szüksége, és ezt akkor kapja meg, ha erőt nyer. Az erős szív megnyugszik, tud örvendezni és így erőt ad az egész embernek.
 Senki sem képes az életnek ezt a titkos mozgatóját, a szívet megerősíteni, egyedül Isten, aki teremtette, ő erősítheti meg. Isten maga az erő, így adhat erőt mindazoknak, akiknek erre szükségük van. Ezért légy bátor, az Úr kiárasztja rád erejét, nyugodt leszel a viharban és örvendezel a szomorúságban. Én, aki ezeket a sorokat leírtam, Dáviddal együtt bátorítalak, hogy „reménykedj az Úrban!" Hosszú és mély tapasztalat tanított meg arra, hogy az a jó a számomra, ha az Úrban reménykedem.

Minden, mit adhatok...

Minden, mit adhatok,
Azok csak pillanatok,
s a közös hangok, melyek az
időóceánban szárnyra kelnek,
és szétfoszlanak a Mindenségben.
Ami bent, az kint,
s ami fent, az lent,
így ringatózunk az élet hintáján,
s a véletlen, hogy épp
egymás mellett ülünk,
- az nincs, véletlen az nincs....
Adunk, s nem akarunk érte semmit
csak lenni,
az nagyon jó....belefúrni fejünket
az édes szavak nagy, puha párnájába,
és nevetni, nevetni.............!!!
Felhőtlenül kacagni, abban lenni, Aki Vagyok,
csak a Most-ban lüktetni
csak létezni........
Csak létezem.....csak lélegzem......
semmi vagyok.....minden vagyok
Az Út Vagyok.....Az Élet vagyok
Bennem vagyok.......Benned vagyok...........
CSukd be szemed, csak ringatózz,
Ne gondolj a holnappal,
ne gondolj a szavakkal,
csak a Ma van
csak a Most van
csak ez a pillanat......

---------------------------------------

Reményik Sándor – Istenarc.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miképp került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.