Konkoly vagy búza?
Kertjében jár a gazda, a Mester, Nézi vetését, vizsgáló szemmel.                                                    Mennyi a konkoly, mennyi a búza? Érzem, most énrám szállt tekintete.
És én nem tudom, hogy búza vagyok-e? S fohász kél bennem fejem lehajtva.
 Uram, őrizz meg attól, hogy konkoly legyek, Mit titkon az ellenség keze vet.
Hogy megrontsa a te áldott munkád. Uram, ne engedd, hogy konkoly legyek.
Hanem legyek én tiszta búzamag, Növekvő, szaporodó aranyad.
 Parányi része a nagy vetésnek, Ó add, hogy legyek tiszta búzamag.
Belül hófehér, hasznos lélek, Mely tápláléka az éhezőnek.
Látom mindenfelé fehér a táj, Ige-vetésed aratásra vár.
S ha a búzát csűrbe takarod, A konkolyt mind tűzre juttatod.
Hogy én ne legyek földed konkolya, Uram, add, hogy legyek tiszta búzamag.

----------------------------------------------

Evezz a mélyre.
Péterhez szól az Úr, a Genezáret taván, Evezz a mélyre, vesd ki a hálódat szaporán.
Péter fáradtan a Mesterre nézett, és felelt, Hisz hiába fáradoztunk egész éjjel.
De a Te parancsodra mégis kivetem, Mert csodás beszéded fogva tart engem.
S az engedelmességnek gyümölcse lett, A sok haltól hajójuk majdnem elsüllyedt.
Látva ezt Péter, a Mester lábaihoz essék, Mondván: eredj el tőlem, mert bűnös vagyok én.
De Jézus szeretettel nézett Péterre, és szólt: Ne félj, mostantól fogva embereket halászol!
Akarsz te is ember-halász lenni? Mestered parancsának kell engedni.
Ne kíméld a fáradtságot, nézz az égre, Akkor feléd is hangzik, evezz a mélyre!
Evezz a mélyre, úgy megtelik a hálód, Akkor nem kell félned, ha jön a számadásod.
Mert örömmel hangzik a Mester szava feléd: Menj be, és élvezzed Uradnak örömét!