Bízzál és tégy jót, és ha a jót teszed, bízzál!

"Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz" (Zsolt 37,3).
 Jól összeillik ez a két Ige: bízzál és cselekedjél, méghozzá ebben a Szent Szellem által megadott sorrendben. Először hitünk kell legyen, hogy azután a hitünk munkálkodhassék. Az Istenben való bizalom szent, munkára indít: bízunk abban, hogy Isten jót fog adni, és mi is a jót tesszük. Ez a bizalom nem tétlenné tesz, hanem felserkent és biztat, hogy számítsunk arra, hogy az Úr munkálkodik általunk. Nem szabad aggodalmaskodnunk és a rosszat cselekednünk, hanem bíznunk kell és a jót tennünk. Nem bízhatunk tettek nélkül, és nem cselekedhetünk bizalom nélkül.
 Ellenségeink szívesen kiirtanának bennünket, ha ez sikerülne nekik. De mert bízunk és a jót tesszük, nyugodtan élhetünk ott, ahova Isten állított bennünket. Nem akarunk visszamenni Egyiptomba, hanem Immánuel földjén maradunk - Isten gondviselésének, a szövetségi szeretet Kánaánjának földjén. Nem olyan könnyű megszabadulni tőlünk, mint azt az Úr ellenségei gondolják. Nem tudnak bennünket kiszorítani vagy kiutálni: ahol Isten a helyünket megjelölte, ott maradunk.
 De biztonságban élhetünk és meglesz mindenünk? Az Úr megnyugtat: amilyen biztos, hogy Isten él, olyan biztos, hogy táplálni fogja népét. Csak az a dolgunk, hogy bízzunk Benne és a jót cselekedjük, az Úr gondja, hogy hitünk szerint tegyen velünk. Ha nem a hollók, Abdiás vagy egy özvegyasszony által gondoskodik rólunk, akkor majd másképpen, de biztonságban élhetünk. Felre hát a félelmekkel!

Testvérszem, testvérkéz...

Itt minden szemben más lélek lakik,

Az egyikből barát tekint elő,    

a másikból ellenség,

a harmadikból csábító szirom

a negyedikből a hatalmas én,   

a századikból testvér.

Uram, énnekem adj testvérszemet,

az melegebben fénylik mindeneknél.

Hadd nézzek mint a testvér az emberekre,

öreg koldusra, sápadt kisgyerekre,

nézzek az egyre és az ezrekre

úgy, mint testvér.

Uram, adj énnekem testvér-szemet,

az melegebben fénylik mindeneknél.

Itt minden kézben más lélek lakik.

Az egyik üt,

a másik rombol.

A harmadik is önmagának épít.

A negyedik simogat, hogy szeressék.

Uram, adj énnekem testvérkezet,

az nem azért segít, hogy másnak tessék.

Hadd legyen testvérkéz az én kezem,

Amelyik segíteni mindig ráér...

S inkább nem nyúl kincsért, kis virágért,

ha addig bekötözhet egy sebet...

Az érintése balzsamos békesség...

Uram, adj énnékem testvérkezet!

Az nem azért segít, hogy másnak tessék.  Túrmezei Erzsébet