Ézsaiás 41:10

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Nagyon szeretem az emberi történeteket főképp, amikor Isten szeretetéről és gondviseléséről szólnak.

Velem is történt a nyáron nem is egy ilyen eset. A Balaton mellett egy kis faluban, segítőként vettem rész egy tolerancia táborban. Egyik nap programja a balatoni fürdőzés volt. Én M.-nak segítettem, ő két bottal rövidtávon el tud menni, de a tóba nem jöhetett bottal, így belém kapaszkodva kísértem a vízbe. A tó azon a szakaszon nagyon sekély, a part már nagyon távol volt, de a víz mindig csak a combunkig ért. Próbáltam rávenni M.-t, hogy feküdjön el a víz tetején, és én majd húzom, de nagyon félt és nem bízott bennem. Nagyon lassan haladtunk így előre. Egyszer csak, azaz ötletem támadt, hogy elhúzom, de úgy kapaszkodott és nem sikerült semmiképp eldöntenem a vízbe. Már lassan feladtam, hogy a fürdőzésből csak lábáztatás lesz, mikor gondoltam egyet és szó szerint kirúgtam a lábát és a vízbe eldőlt. Persze sikított, de én felkészülve az esésre erősen fogtam, elkaptam és pördültem vele egyet. A sikítás áttört nevetésbe és egyre jobban élvezte, ahogyan én forogtam, pörögtem vele. Már nem félt, érezte, én jobban fogom és féltem, mint saját maga. Majd húztam, és sikerült mélyebb vízbe eljutnunk. Később egy csoporttársunk is csatlakozott hozzánk aki, egy úszó matracot is hozott és hármasban nagyon sokáig a vízben voltunk, úgy mondanám, hogy már majdnem úszóhártya nőtt az ujjunk közé.

Visszaidézve, a történetet nem is tűnik valami érdekfeszítőnek, de ha a tanulságot nézzük, akkor igen. Isten ugyan ilyen módszereket alkalmaz az életünkben, hogy hagyjuk rá magunkat. Ő mindenben segít, támogat és véd. Mi mégis ellene állunk, makacsul nekifeszülünk, és nem hagyjuk, hogy ő vezessen. Pedig úgy, vagyis annál is jobban vigyáz ránk és félt bennünket, mint én Magdikát. Sokszor nekünk is „kirúgja a lábunkat” alólunk, hogy vegyük észre mennyire tart bennünket az eleséstől, de ennek ellenére mi milyen makacsul kapálódzunk, és nem fogadjuk el az Isten segítségét.   K-né F.V