51 zsoltár 19

Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet  oh Isten nem veted te meg!

Gyakran szomorkodunk rossz cselekedeteink miatt, de ez még nem bűnbánat. A valódi bűn miatti szomorúság a Szent Lélek munkájának eredménye.

Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percig se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. De vajon saját erődből megjavulhatsz-e?

Őrizkedjetek a hosszas habozástól! Ne vájatok erősebb hitre, kedvezőbb alkalomra, vagy szentebb jellemre! Magunktól semmit nem érhetünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk. 

"Oh Isten, milyen drága a Te kegyelmességed; 

az embernek fiai a Te szárnyaidnak árnyékába menekülnek."

 (Zsoltárok 36:8)

Hogy milyen drága is az Isten kegyeleme, milyen felfoghatatlan, bizalmat gerjesztő és kedves, gyönyörűen szemlélteti ez a zsoltárvers. Mint ahogy a fiókák az anyamadár szárnya alá menekülnek, úgy lelhetünk békességet Isten kegyelmében nap mint nap.

Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, eget ostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.