1Tim 5:4

Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.

Valamikor a vad törzseknél az volt a szokás, hogy az idős betegeket magukra hagyták, és kivitték őket egy mostoha hegyvidékre, és ott haltak meg. Egy szomorú napon a fiatal földműves kivitte idős apját a hegyekbe. Már ott akarta hagyni egy sziklának támasztva, amikor az öreg megszólalt:

- Vigyél följebb!

- Miért? – kérdezte a fia.

- Azért, mert én is itt hagytam az apámat. Más helyen szeretnék meghalni.

A fiú megértette, hogy harminc évvel később mi történne vele is. Hátára vette édesapját és hazavitte.

Soha ne feledkezzék el az ember a szülei iránti hálatartozásáról. Ne felejtse el, hogy tehetetlen, kiszolgáltatott csecsemőből és kisgyermekből ők segítették felnőtt emberré válni. Gyermekkorban szükséges engedelmeskedni szavuknak - hacsak az a lelkiismeret parancsába nem ütközik. Felnőtt korban pedig biztosítani kell a szülőknek mindenekelőtt szeretet- és társigényüket, hiszen az öregkor gyengeségei, betegségei és sokszor a magány csak fokozzák ezt a szükségletet. A szülők iránti hála-tartozás a szülők személyes egyéni gyengeségeitől függetlenül létezik, annál a ténynél fogva, hogy mérhetetlenül sok szeretetet, törődést, munkát. anyagi javakat stb. adtak gyermeküknek. Bűn mindezekről elfeledkezve, vagy ezeket semmibe véve fölényesen, tiszteletlenül beszélni, viselkedni velük, kívánságaik, testi-lelki szükségleteik mellett közömbösen, részvétlenül elmenni. Bűn idős korukban nem visszaadni a "viszonttartozást" (Timótheus 5:4), elmulasztani az anyagi gondoskodást, ápolást, szerető vigasztalást.

"A tisztelet nemcsak a szeretetet foglalja magában, hanem tisztességtudást, alázatot és hódolatot is, mintha valami királyi fenség rejtőznék bennük." (Luther Márton: Nagy Káté)

------------------------------------------------------

Istenem, Mennyei Atyám,

Mily nagyszerű, hogy mindenütt

itt vagy velem, figyelsz rám,

s ismered minden léptemet.

Akkor is látsz, ha félelem gyötör,

akkor is látsz, ha elrejtem magam,

s látszólag semmit sem teszek.

Akkor is látsz, ha egyedül vagyok,

akkor is látsz, ha álmodom

hatalmas dolgokról s jövőmről.

És milyen jó hogy itt vagy énvelem

és elkísérsz, akárhová megyek.

Egyetlen szót sem mondhatok,

amit ne hallanál,

és ismered minden gondolatom.

Hatalmas tenyeredben tartasz

s jóságosan viseled gondomat. Amen.

 

Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz."Máté 6, 6""