Ef 1,17-23.

17 Kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja
meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy
megismerjétek őt; 18 és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy
meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő
örökségének dicsősége a szentek között, 19 és milyen mérhetetlenül nagy
az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével 20
munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és
jobbjára ültette a mennyekben, 21 feljebb minden méltóságnál és
hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is,
amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az
eljövendőben is.

2. Sám 22,29-34.
29 Te vagy, URam, a mécsesem, az ÚR fénysugarat ad nekem a sötétségben.
30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
31 Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő
mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az ÚRon kívül, és
van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten az én erős menedékem, ő
vezeti útján a feddhetetlent. 34 Olyanná teszi lábamat, mint a
szarvasoké, magaslatokra állít engem.

MOST MÉG SÖTÉT.
1. Most még sötét homályon át
Látom az Úr ábrázatát,
De nemsoká a mennybe’ fenn
Őt szemtől szembe’ nézhetem.
Ott látom tiszta fénybe’ majd,
Amit itt még homály takart,
S zeng ajkam ott új éneket,
A Báránynak dicséretet.

2. Most még megértni nem tudom,
Mért visz Atyám nehéz úton,
De látom majd, ha fönn leszek,
Bizalmam Ő nem csalta meg.
Ott látom tiszta fénybe’ majd,
Amit itt még homály takart,
S zeng ajkam ott új éneket,
A Báránynak dicséretet.

3. Most még csak hitből élek én,
De biztat a dicső remény,
Hogy fellegen, homályon át
Eléri lelkem otthonát.
Ott látom tiszta fénybe’ majd,
Amit itt még homály takart,
S zeng ajkam ott új éneket,
A Báránynak dicséretet.