SZERETETTEL FENYÍT. C. H. Spurgeon:

"Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül."
Jer. 30,11.

Végzetes jel lenne, ha az Úr nem fenyítene minket. Azt jelentené, hogy lemondott rólunk, mert bálványimádókká lettünk. Isten óvjon minket ettől. Ha állandóan csak jól menne sorsunk, azt félelemmel és rettegéssel kellene, hogy eltöltsön bennünket, hiszen akiket szeret az Úr, azokat megfeddi és meg is fenyíti. Akiket viszont semmire sem becsül, azoknak engedi, hogy gondtalanul hizlalják magukat, mint ahogy a barmokat hizlalják a vágóhídra. Mennyei Atyánk szeretetből használja a vesszőt, amikor gyermekeit neveli.
Isten fenyítése azonban mértékkel történik. Szeretetét határtalanul árasztja ránk, de fenyítése bizonyos határok között marad. A régi törvény szerint az izráelita ember csak negyven bot ütést kaphatott egy híjával. Ehhez az ütéseket gondosan számláni kellett, nehogy túlságosan meggyötörjék az elítéltet. Így számlálja Isten a hívő gyermekeire mért csapásokat. A büntetés mértékét Isten bölcsessége és szeretete szabja meg. Ne jusson eszünkbe, hogy fellázadjunk az ellen, amit az isteni bölcsesség a mi javunkra rendel el.

Uram, ha Te állsz mellettem és Te számlálod poharamba a keserű cseppeket, akkor örömmel kell elfogadnom ezt a keserű poharat, hiszen az a kívánságod, hogy kiürítsem. Szeretném tudni azt mondani rá: "Legyen meg a Te akaratod." Ámen

.
------------------------------------------------

 

Zsid 4,14-16.
14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az
Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk
van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk
hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16 Járuljunk
tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és
kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

2Móz 17,1-7.
1 Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából,
és ment táborhelyről táborhelyre az ÚR parancsa szerint. Tábort ütöttek
Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek. 2 A nép ismét perbe szállt
Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig
így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az URat?
3 De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott a nép Mózes
ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most
szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!