Wass Albert: Egyedül

Feljött a hold.
Valahol messze egy patak dalolt.
Aludt a völgy,
csak a fenyők susogtak néha halkan.
Szívem alatt
valami furcsa izgalmat takartam

Úgy éreztem:
még soh’sem voltam ily egyedül.
A lelkemen
vad félelmek sötét serege ült.

Nem is tudom,
hogyan kerültem ki az éjszakába,
úgy fájt nekem
az árvaság lehangoló magánya.
Párák között
alig derengett át a szürke hold,
fehér mezőn
lélek-csitító békesség honolt.
Magamban is
valami édes megnyugvásra leltem:
a holt mezőn
Isten felé imádkozott a lelkem…
Fenyők alatt
akkor lopódzott át a virradat.
Vadász újság, 1927. február 1.

-----------------------------------------

Romhányi József: Az ördöghívő krokodil

Egy krokodil elhatározta,
  meggyónik, mielőtt cipővé kárhozna.
  S mert volt bűne elég, sőt némi felesleg,
  fohászkodott nyomban a pápaszemesnek:
  - Feloldozást adj énnekem,
  mert vétkeztem nagypénteken,
  felfaltam két húsos majmot, de őszintén bánom,
  ...hogy csak ennyit, mert ült ott még három.
Felszisszent
a sátáni szent:
  - Hármat elszalasztott?!
  Csak kettőt evett meg?!
  Nem kaphat malasztot,
  átkozott eretnek!

Wass Albert: Éjféli hangulat

Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg.
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.
Valahol messze sír egy hegedű,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang… vajon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?
Éjfélt ütött az óra… rejtve, lopva
jó volna most egy hárs alá kiállni…
fátylas szemekkel elnézni a holdat…
és várni… várni… várni…(Bellus)

-------------------------------------------

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.
De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:
,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - - valamit." . (1933 február 6)