Apostolok 7:58-60.

És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.

Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!

Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.

István fölött nem hoztak törvényes ítéletet, mert a zsidók sok pénzzel megvesztegették a római hatóságokat, hogy az ügyet ne bolygassa, és ne vizsgálja ki.

István vértanúhalála az összes szemtanúra nagy hatást gyakorolt. Sokan visszaemlékeztek az arcáról sugárzó mennyei fényre, szavaira, amelyek szívüket érintették, és bizonyságot tettek az általa hirdetett igazságról. Halála nagy vesztesége volt a gyülekezetnek, de Saul (Pál) megtérését eredményezte, aki nem tudta többé kitörölni emlékezetéből a vértanú hitét, kitartását és azt a dicsőséget, amelyet arca visszatükrözött. E.G.White: Az apostolok története

Mint ahogy Jézus, úgy István is utolsó szavaival ellenségeiért imádkozott. Ő megbocsátott nekik, arra kérte Mennyei Atyját, ő is bocsásson meg nekik, ne tulajdonítsa nekik ezt a bűnt. Mennyi alázat, mennyi önfeláldozó szeretet lehetett Istvánban, hogy ezt meg tudta tenni. „Teljes volt Szent Lélekkel” (7:55) ezért volt erre képes. Mi magunktól se megbocsátani, se ellenségeinkért imádkozni nem tudunk, csak a bennünk lakozó Szent Lélek által lehetünk képesek isteni cselekedetekre. A Szent Lélek bennünk lakozása azonban csak rajtunk múlik, mert Isten mindenkinek adná. A mi beleegyezésünk és kérésünk nélkül azonban ezt nem teszi. A reggeli imádság azért is nagyon fontos, mert akkor kell kérnünk ezt Atyánktól. Kérnünk kell, hogy adja az Ő Lelkét, és maradjon velünk egész nap. Segítsen, hogy meg ne szomorítsuk, és el ne hagyjon bennünket.