Balássy László: A tökéletes törvény.

Időtlenné növekszel az Időben,

ki az Egész sugár-fény-tükre vagy,

kölcsön-vonzás a földöntúli körben,

kicsinységedben is világnyi-nagy.

S e törpe-óriásban futna egybe

a Mérhetetlen és a Mérhető:

a lét-fölötti-Lét örök szerelme,

és a természet-hódító erő.

S ahogy tudatod, magasabbra törve

a távol csillag-tereket bejárja,

mind teljesebben sugárzik fölötte

a Tökéletes Törvény glóriája –

Hozzá köt a Teremtő Gondolat,

s ki Benne rab, mindörökké szabad.

(Hozsannázó Napok, III. kötet, 119. old)

-------------------------------------------

Csanád Béla: Prófécia.

És szólt az Úr:

eljön majd az idő,

amikor iparcikk lesz az ember,

egy lesz a világ tárgyai között,

saját magának rabszolgája,

s maga állítja elő önmagát,

de ki szabadítja fel

önmagától?

(Hozsannázó Napok, III. kötet, 171. old)

---------------------------------------------

Bódás János: Rab.

Rab vagy, vedd tudomásul ezt, hiába jársz az öt

világrészen át, gőgösen: ez is csak börtönöd.

Rab vagy, lágy népek ura bár, törvények gúzsa köt,

tudják minden lépésedet, országod-börtönöd...

Lehetsz bankok ura. Arany garmadád bármi nagy,

rabságod keservesebb, arany börtöne vagy!

S e robotos: üzletből, gyárból hiába futsz haza,

szegénységed bilincse csörren, börtön szobád fala!

Menj ki hegyre, rétre, völgybe, levegőbe, - szíved,

gyomrod, tüdőd és magányod onnan is visszavet.

Nem menekülhetsz sohová, lezár a lét kemény

megfoghatatlan ködfala, s nincs rés és nincs remény.

Bezár tested, e zsarnoki kegyetlen porkoláb.

Önmagadba menekülhetsz, de tőled – nincs tovább!

Börtön a föld, a ház, a test, bilincsek éle metsz.

Hüllő, féreg, patkány társad mondd meg hát, mit szeretsz

e rab sorson, mely oly sötét,reménytelen, sivár?

Se ételed, se italod, sem öröm, se sugár...

Mondd, mit szeretsz e rothadó föld-almon, bús fogoly?

Nem létnél százszor rosszabb léthez miért ragaszkodol?

Krisztus hív, add hát boldogan Érette magadat.

Meghalsz? Tested hadd égjen el. Ha börtönödből kivetkezel,

akkor leszel szabad.