AMI BŐVEN KELL .

Küldetésükhöz hatalmat adott.

Volt véres hatalma Heródes királynak,
Kajafásnak, Nérónak, Caligulának.
Zsarnoki hatalom lelket nyomorított,
világot tűzzel-vérrel elborított;
– emberséget szétőrlő malom
a hatalom.

Ő másfajta hatalmat adott.
Szegény, erőtlen halászcsapatot
mennyei erővel felruházott.
Démonokkal győztesen csatázott,
emberroncsot újra felépített,
Istennel, emberekkel békített
– nem tizenkét bárdolatlan férfi,
– hanem Az, Ki útjukat vezérli:
KIÉ Ország, dicsőség, hatalom.

Ez töltsön be küldetéses utadon.

Siklós József

Az acélember.   (Ének a sürgönypóznáról)

Áll, egyenesen, egymagán  Az acélember a hegy homlokán.

Széttárva karcsú, hosszú karjai,  A kábelek kígyóit tartani.

Nem görnyedez és nem erőlködik:  Áll és feszül és hordja terheit.

De hűvös feje túl a drótokon  Hosszan elnéz a nyúlós utakon.

Lát, embereket és országokat,  Bolond és keserű látásokat:

Az éhes ember néma ráncait,  Dokkok penészes árusáncait, 
Országhatárok inga-táncait,

És hall, hazug és gyilkos hangokat:  Borhősöket, barátokat, bankokat, 
És népgyűléseket és tankokat.

Az eszme önmagára-lázadását, A forradalmak bárgyú körfutását, 
Az őrülések örök újulását.

A földgömb reng és ég a szemhatár.  Az acélember néz és konstatál.

Áll és szótalan ég felé feszül: 
Hordja a kábelt rendületlenül. S ha olykor egy-egy holdas éjszakán 
Ráül terhével a szörnyű magány,

S a látomások emlékeitől  Dereka már-már megroppanni dől:

Ilyenkor elég egy szempillanás:  A szomszéd hegyen másik óriás,

A harmadik ormon a harmadik  Hordozza látomása titkait.

Egy pillanat, egy közös rezzenés: A három acélember összenéz.

Testvér – mondja az acélpillanat –  Tudom: gyengének lenni nem szabad.

Tudom, a mi törvényünk állani: Mi vagyunk a Vezeték várai.

Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek, De rajtunk megyen át az Üzenet.

Az ismeretlen Igét hordja vállunk. Bennünket ideállítottak. Állunk.

                         Sik Sándor

--------------------------------------------------------------------

Megőriz, és tökéletessé tesz.

"Hű az, aki elhív erre titeket; és Ő meg is cselekszi azt"

(1Tesz 5,24)

Mit cselekszik meg? Mindenestől megszentel minket. Olvasd el az előző verset! Addig folytatja a megtisztítás művét rajtunk, míg teljes egészében tökéletesek nem leszünk. Feddhetetlenül megőrzi szellemünket, lelkünket és testünket a mi Urunk, a Krisztus eljövetelére. Nem hagyja, hogy kiessünk a kegyelemből, s nem engedi, hogy a bűn uralma alá kerüljünk. Milyen nagy kegyelem ez! Minden okunk megvan arra, hogy áldjuk a nagy Adakozót kimondhatatlan ajándékáért.

Ki fogja ezt megcselekedni? Az Úr, aki elhívott minket a sötétségből az Ő csodálatos világosságára, a bűn halálából a Krisztus Jézusban való örök életre. Csak Ő tudja ezt megtenni, egyedül csak a minden kegyelem Istene képes minket ilyen tökéletesen megtartani.

Miért cselekszi ezt meg? Mert hűséges - hű ígéretéhez, amelyben a hívők megszabadításáért kezeskedett. Hűséges Fiához, akinek jutalma az, hogy népét szeplőtelenül állítja majd Atyja elé. Hűséges az elhivatásunkkor bennünk elkezdett munkához. A szentek nem a maguk hűségére építenek, hanem Isten hűségében bíznak.

Jöjj, én lelkem, lásd, a ködös november nagyszerű ígérettel kezdődik. Legyen bár kint borús az idő, bennünk ragyogjon a napfény.