HÍD VAGYOK 

Isten engem hídnak vetett

közétek, szegény, vétkes embertársak.

Az egyik part a szívetek,

a másik: Ő, ki messze-messze trónol.

Hozzá – nektek – én híd leszek,

Csak merjetek felé indulni, bátran.

Előre, Őrá nézzetek!

Ne rémítsen, ha olykor balga ívem,

e híd: a szívem – megremeg.

Múló anyag csupán, bús, fáradékony.

Ti mégse, mégse féljetek.

A túlsó partra, nagyszívű Atyánkhoz

két átszögezett kéz vezet,

két kéz emeli riadt szívem ívét.

Dúlhat rémítő fergeteg,

szökőárként zúghat felém a hullám, -

elvesznünk többé nem lehet.

A túlsó partról bő kegyelem árad,

megtart, vezet, véd és szeret.

Szakasszátok el magatokat a bűntől!

Hozzá - nektek – én híd leszek.

Közétek, szegény, vétkes embertársak,

Isten engem hídnak vetett. Gerzsenyi Sándor