MAGVETÉS   

Zsolt 126: 5-6

Ha a nagy Magvető nyomdokába léptél,

ha vállaltad a magvetés szolgálatát:

vállalnod kell vele a zord napokat is,

esőket, szeleket, viharok próbáját,

melyek terheikkel sorra mind megjönnek,

hogy próbára tegyék a te hűségedet.

Számíts arra is, hogy az elhintett jó mag

nem mindig a jó talajba talál,

kövek közé is hull, meg tövisek közé,

ahol fojtogatja a magot a halál.

Ne keserítsen el, ne hidd, hogy hiába!

A magvetés soha, soha nem vész kárba!

És ha forró szelek tikkasztják a vetést,

tudnod kell, hogy itt az öntözés ideje,

s akkor öntözz, öntözz, dús könnyhullatással,

szívedből feltörő, könnyes imádsággal!

A könnyek lágyítják a kőkemény talajt,

utat egyengetnek a gyenge csírának.

Légy fáradhatatlan, mint a nagy Magvető!

Ha munkádat csendes hűséggel elvégzed,

meglátod, megáldja ő könnyes vetésed,

lesz még örömteljes, boldog aratásod!   Oláh Lajosné.

---------------------------------------------------------------------------

 A példabeszéd szerint egy ember kiment a határba vetni. Ahogy hintette a magot, annak csak egy része jutott jó talajba, sok apró szem tövisek, vagy kövek között ért földet, és később nem hajtott ki.

A mag Isten igéjét jelképezi, mi pedig vagyunk a jó vagy a rossz talaj, attól függően, hogy mennyire vagyunk hajlandóak és képesek a tanítást befogadni, és annak szellemében élni az életünket.

Az Úr nem pazarol: nem vesznek kárba azok a magok sem, amelyek nem termékeny talajba hullanak - a terméketlen talaj, az ellenálló lélek is megérdemel egy esélyt