Hová az Isten állított

Bizonnyal az a te helyed.

Csak ott lehet ő pajzsod,

Csak ott lehet mindig veled.

Áldást ha kíván adni rád

A földön szerte nem keres

Csak ott keres a helyeden –

És jaj neked, ha az üres!

Áldd meg hát híven helyedet,

Akármily súlyos a kereszt.

S ha tűz próbálja hitedet,

Ne óhajtsd elkerülni ezt.

S ne nézz sóvárogva másfelé,

Ha tán helyed igénytelen.

Dicsérd az Istent éppen ott,

Az elrejtett kicsiny helyen.

Amit mulasztasz, úgy lehet,

Elhagyván a magad helyét,

Az tán áldástól fosztja meg,

Istennek egy más gyermekét.

Gondold meg jól: a te helyed,

Te töltheted be, senki más.

Az Úr rád bízta, s Ővele

Tied lesz majd a számadás.

Fogadd naponként e helyet.

Mint Istened ajándékát.

Ne szőj magad más terveket,

Add őket mind az Úrnak át.

Győzelmet akkor ad csupán,

Imád csak úgy hallgatja meg

Ha mint az ő hű harcosa,

El nem hagyod az őrhelyed.

Halálodig légy hű s igaz,

Úgy nyersz majd égi koronát.

Benned az Úr, ha hű maradsz,

Megdicsőítheti magát.

Örvendve töltsd be tisztedet,

Boldog reménnyel várd Urad,

Hadd lássák azt meg mindenek,

Hogy ő békét és üdvöt ad.

S ha majd Királyod megjelen,

A földön szerte nem keres

Csak ott, saját kis helyeden,

S örvendve látja: nem üres,

Óh, boldog nap számodra az,

Ha itt helyeden megtalált,

Magával visz a mennybe fel,

S a trónon ott fenn helyet ad.

     németből: Varga Gyuláné   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)