"Dávid Zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. Ne szállj perbe a Te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja életemet; betaszít engem a sötétségbe, amilyen a régen megholtaké! Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden Te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak,mert Hozzád emelem lelkemet! Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; Hozzád menekülök! Taníts meg engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem! A Te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes földön. Eleveníts meg engem, Uram, a Te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a Te igazságodért!" Zsoltár 143,1-11

---

Köszönjük Urunk, hogy mindnyájan  kérhetünk, hogy áldj meg, és szólíts meg minket, hadd értsük meg, Te beszélsz velünk. Kérünk, áldd meg ittlétünket. Segíts szabadulni mindattól, amit annyi nehézségen keresztül idehoztunk. Ismered rólunk való gondolataidat Urunk, hadd engedjünk annak Igéd és Lelked által. Ámen.

Az Ige ezzel kezdi: "Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra".

 A kérdésem: hallhat-e valamit az Úr, a mai keresztyénektől? Szoktunk-e könyörögni, imádkozni? Más az, amikor csak mondogatunk valamit, vagy valóban könyörgök.

Amikor a szívünk igazán az Úr előtt áll, és könyörgünk. Van-e ilyen egyáltalán az életetünkben, vagy elmondjuk szépen a megszokott esti imát, de az nem könyörgés és nem kiáltás.

Az Úr ennek az embernek a képében, aki kiált most az Úrhoz a zsoltárban, megmutatja a fényképünket. Egy jó dolog történik vele, amikor elkezd emlékezni. "Megemlékezem a régi időkről". Szoktunk mi is emlékezni? Egyszer csak eszünkbe jut, hogy valamikor milyen boldog is voltam az Úrral. Milyen másképp volt minden. Reggel kinyitottam a szemem és tele voltam örömmel. Jeremiás könyvében mondja az Úr: "Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére". (Jer 2,2). Emlékezem arra, mikor te hitben boldog menyasszony voltál. Boldog, gondtalan gyermek. Olyan sokszor emlékeztet az Úr, csak azért, hogy felébredjünk ebből a csüggedésből.

Van-e olyan, amit az Úr nem tud megváltoztatni? A férjed, a gyereked, vagy a te állapotod? Van-e még hitünk ahhoz, hogy nálunk minden megváltozhat?

Négy kérés jön egymásután, nem tudom, melyik a te kérésed? Az első így hangzik: "Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert Hozzád emelem lelkemet." Lehet van olyan testvér, aki most nem tudja, hogyan döntsön. Döntés előtt áll. Ott van-e a komoly kérés a szívedben: "Mutasd meg nékem az utat". Egy rossz választással az egész életed tönkreteheted. Egy idős asszony nem tudott dönteni: a fiamhoz menjek, vagy a lányomhoz? Legszívesebben otthon maradnék. Egy rossz választás tönkreteszi a hátralévő életedet. Onnan már nem lehet visszajönni. Ha te vagy az, aki most nem tudsz dönteni valamiben, az Úr szádba adta a kérést: "Mutasd meg nékem az utat, amelyen járjak, mert Hozzád emelem lelkemet!"

A második kérés így hangzik: "Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; Hozzád menekülök!" Az Úrhoz mindig lehet menekülni, ha úgy érzed, hogy fojtogat az ellenség. Azt mondtuk, hogy a bűn, a megkötözöttségem, a saját természetem, - jaj testvér, tudod, hogy a legnagyobb ellenséged a saját természeted? Nem a külső, nem a szomszéd, nem az enyéim, nem a vő, nem az anyós, nem, nem, hanem a saját természeted. Hányan mondták el: az egész életünket a menyünk tette tönkre, amikor bejött a családba. Nem testvér, a saját természeted tesz tönkre. Észrevetted már, hogy belülről fojtogatnak téged? Tudod-e mondani: szabadíts meg engem önmagamtól! A legtöbb ember azt gondolja: a másik ember bűne teszi tönkre. Nincs ilyen, hogy a szomszéd ette meg a töltöttkáposztát és a te gyomrod fáj. Vagy a férjed ivott, és te azért vagy részeg. Nem igaz, hogy a másik ember szeretetlensége, keménysége tesz tönkre. Saját természetedtől megy tönkre az életed. Kérheted, Uram, szabadíts meg a legnagyobb ellenségemtől, önmagamtól.

A harmadik kérés: "Taníts meg engem a Te akaratodat teljesítenem". Az én isten mindig a maga akaratát akarja, nem Isten akaratát. Aki állandóan háborúzik valakivel, mást akar, mint ő. El tudod mondani, hogy "Uram, legyen meg a Te akaratod." Az enyémet most leteszem. Eddig úgyis csak tönkretett. Taníts meg most a Te akaratodat teljesítenem.

Az utolsó kérés: "Eleveníts meg engem Uram, a Te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a Te igazságodért." (Ez 37,3). Ezékiel könyvében mondja az Ige: "Embernek fia! vajon megélednek-e ezek a tetemek?" Tudod, hogy olyan vagy, mint egy holt tetem, sem öröm, sem békesség, sem szeretet nincs benned? Csak csontok! Tudod, hogy mik a hivő élet csontjai? Olvasom az Igét, mert hívő vagyok, de nincs már semmi mondanivalója. Azért imádkozom, mert imádkozni kell, járok testvérek közé, mert így kell. Ezek a csontok. De Isten szeretete már nem tölt be. Sjnos,hogy bizonyára sok helyen és sok keresztyén közelében ,igen – igen nagy zaj lenne mimkor végig megy az úton az imaházba./

Ahogy mondani szokták: a rendőr felírná csebnd háborításért/

Akkor észre vennék sokan, hogy csak csontvázatk.