Menjünk fel, az Úrnak házába,
Ujjongó dalainkkal ünnepelve,
Menjünk fel, dicsérjük szent Nevét,
Álljunk elé a szent helyen!

Tiszta szívvel jöttünk ma eléd,
mert megtisztítottál minden undokságtól.
A kereszten át, kész az út.
Jézus véred értünk folyt,
Istenünkhöz vonzottál!

Ünnepi zenére

Ti szférák szülte áldott két szirén, Dal és Dallam, égi összhang záloga,

hadd egyesüljön hangotok zenén, mely öntudatra ébresztő csoda;

hisz oly hangzatnak illő szólnia fantáziánkhoz, mily harmónia

zeng szüntelen a zafír trón körül Annak, ki rajta ül,

szent, égi ujjongással harsogón, ahol egy sor szeráf ragyogva áll,

magasra tartott kürtjük hangja száll,s pengetnek aranyhúrú mennyei

hárfákat angyaloknak ezrei, s kezükbe’ míg győzelmi pálma leng,

sok üdvözült zsoltára zeng örökre hódolón;

hogy földi életünknek hangjain a mennyeire csengjen tiszta rím,

mint hangzott egykor, míg otromba bűn nem ütközött belé, megtörve a harmóniát,

mely illette a mindenség Urát,míg engedelmesség és szeretet

hatotta át a teremtményeket. Ó, bár tudnánk megint a mennyei

karokkal együtt himnuszt zengeni, s itt lenne már az égi Vőlegény

és Véle élet, ének, és örökre fény! 

John Milton – Fükő Dezső (Hozsannázó napok, I. 5.)

-------------------------------------------------

Halleluja, legszebb hajnal, Szebb, mintsem azt gondolnám;

Nincs ma szívem telve bajjal, Isten áldott szent napján!

Bensőm örvend boldogan, Mert ma kedves napja van.

2. Lelkemnek nyugalomnapja Ez az áldott vasárnap.

Bűnhomályt ez szétoszlatja, Tőle minden áldást kap.

Üdvösségnek órája, Mely a szívet átjárja.

3. Mennyi jót ád nékem Isten, Azt én el sem mondhatom!

Égi harmat éltet engem, Felüdít, ha szomjazom;

Életkenyér vár reám Isten gazdag asztalán.

4. Nyugodjatok, földi dolgok, Én ma másként dolgozom!

Rólatok ma én lemondok, És az Úrban megnyugszom.

Úgy sem illik hozzám ma Más, mint szent szolgálata.

5. Áldd meg szolgáidnak szavát. Te nyisd meg az ajkukat!

Meg ne vessék tanításuk, Kik ma hallják szavukat!

S ha gyermekid esdenek, Atyánk, mondd rá ámened!

Ah, érzem Isten jóságát, Miként édes harmatot;

Ez vezet a föld baján át, Atyám mezejére ott.

Ott lesz majd vasárnapom, Ott örvendek majd nagyon!

Miként ékesítsem magam, Hogy Istennek tetszhessem?

Ruházatom Jézusnál van, Hogy részére viseljem.

A legszebbik díszruha: Vére és igazsága!

Én ma a Sión csendjébe munkálkodni akarok,

Hisz ma gyűjtök a szívembe Lelki kincset, égi jót.

Ma gyűjtöm a szent Igét, Mely engem elevenít.

Add, hogy e napot úgy végezzem, amint elkezdettem azt.

Plántálj, ápolj, áldj meg engem, Ó, Ura a szabbathnak!

Míg majd egykor tarthatom Mindörökre Szabbattom!

 (1-5 vers: A hit hangjai, 253. BGyÉ. 399. a következő versek A hit hangjai régi, 1915. kiadásából valók, 381. ének)