Én vagyok a jó pásztor" (10, 11):

Az Ószövetség egyik legszebb imádságában így fohászkodik a zsoltáros: "Az Úr az én pásztorom, nincsen hiányom semmiben..." (Zsolt 23,1)

A pásztor Palesztinában nem tereli a nyáját, hanem - miután igen gyér a legelők minősége - juhai előtt halad és üdítő rétekre vezeti őket. A bárányok tudják, hogy pásztorukat követni: életet jelent.

A béres nem érzi sajátjának a juhokat; veszély esetén otthagyja őket. A jó pásztor életét adja juhaiért. A jó pásztor hasonlatának előzményével Ezekiel próféta jövendölései között találkozunk: "Ezt mondja az Úr, az Isten: nézzétek, magam gondoskodom nyájamról és magam ügyelek rájuk..." Jézus a jó pásztor; ugyanakkor ő az Isten Báránya, aki életét adja a világ életéért és üdvösségéért.

A bárány vére szabadította meg az Ószövetségben a választott népet az egyiptomi fogságból. Jézus az Isten Báránya, akinek a keresztfán kiömlő vére szabadít meg bennünket a bűn rabságából.

    "Én vagyok az ajtó" (10,9):

A jó pásztor példázatában szerepel ez a mondat is. Hogy megértsük a jelentését, tudnunk kell, hogy abban az időben a pásztor a nyájat estére egy karámszerű helyre terelte egybe. Ennek a karámnak nem volt ajtaja, csak egy nyílás volt a bejárata. Esténként a pásztor a nyílás elé állt, pásztorbotját keresztbe tette, úgy, hogy a juhok egyenként bújtak át alatta. Ilyenkor meg tudta számlálni, akár meg is simogatta őket, s azt is észrevette, ha valamelyiknek baja van. Miután minden juhát benn tudta a karámban, keresztbe feküdt a karám nyílása előtt. Így ő volt a karám élő ajtaja, csak rajta keresztül lehetett ki- vagy bemenni.

Az Úr Jézus kitágítja a jó pásztor képét.

Ajtónak mondja magát, mert az ő eljövetelével megnyílik a mennyország ajtaja.

Amikor halálában és föltámadásában összetöri a pokol kapuit, egyúttal szabad utat nyit számunkra az Atyához.

-----------------------------------------------

"Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem,hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az Ő templomában. Bizony elrejt engem az Ő hajlékában a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az Ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, éneklek és zengedezek az Úrnak. Halld meg Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A Te orcádat keresem, óh Uram! Ne rejtsd el orcádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; Te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. Taníts meg engem a Te utadra, óh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. Ne adj át engem szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat." Zsoltár 27,4-14

----------------------------------------------------------------
Köszönjük Uram, hogy azért jöhettünk most ide, hogy szót halljunk a szádból. Kérünk, segíts, hogy ez most megtörténhessen. Hadd értsük meg, hogy Te vagy az, aki beszélsz velünk, mert egészen személyesen ismersz. Köszönjük, hogy most is tudod, mire van szükségünk. Kérünk, add meg azt Igéd és Lelked által. Ámen.