2014. február 7., péntek



"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én nyugalmat adok néktek." (Mát 11,28)
"Olyan feszültség és sietség keríti hatalmába a világot, amely sohasem létezett azelőtt... Az őrjítő rohanás közepette Isten szól hozzánk. Magához, a közelségébe hív: »Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten...« (Zsolt 46,11) Nagyon sokan vannak, akik még az áhítat idején sem nyerik el az Istennel való tényleges közösség áldásait. Túlságosan sietnek. Gyors léptekkel haladnak át a szerető Krisztus jelenlétének körén. Időznek ugyan egy rövid ideig a szent határokon belül, de nem várják meg az Úr tanácsát. Nincs idejük arra, hogy isteni Mesterükkel legyenek. Életük terheivel térnek vissza munkájukhoz...
Akik így cselekszenek, azok sohasem fogják elérni a legnagyobb eredményeket, illetve mindaddig nem fogják elérni, míg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell adniuk maguknak arra, hogy gondolkozzanak, és bevárják testi, szellemi és lelki erejük Istentől származó megújulását. Az ő Lelkének felemelő befolyására van szükségük. Ha ezt elnyerik, friss élet fogja megeleveníteni őket. A megviselt szervezet, az elfáradt agy felüdül és a megterhelt szív könnyebbé válik. Nemcsak egy pillanatnyi megállás erejéig időzni Krisztus jelenlétében, hanem személyes kapcsolatot ápolni vele, leülni az ő társaságában – ez az, amire szükségünk van."  (E. G. White: Nevelés, Hit és ima c. fejezetből)
-------------------------------------------------

Róma 13:11-14
Ezt pedig cselekedjétek tudván az időt, hogy ideje már, hogy az
álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk.
Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és irigységben:
Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.


Füle Lajos. ISTENNEK HÁTTAL.

Aki ISTENNEK HÁTTAL fordul,
Csak a maga árnyékát látja.
Aki Istentől elfelé megy,
Annak szüntelen nő az árnyéka,
míg belevész az éjszakába.





616
Ó, mily kedves, ó, mily szép A testvéri szent egység;
Őt dicsérjük lelkesen És testvéri egységben!
2. Fű, fa, virág megújul, Mikor reá harmat hull:
Így üdít fel bennünket A testvéri szeretet.
3. Oszlik harag, irigység, Minden szeretetlenség,
Hogyha néped egybegyűl, Nagy Király, trónod körül.
4. Testvér, fogjunk össze hát, Áldjuk mind az ég Urát!
Szívünk, lelkünk egy legyen Szándékunkban, tettünkben!
5. Hálatelten hódolunk, Míg csak élünk, hű Urunk.
Legyen áldva szent Neved, Mindig és minden felett! 
----------------------------------------------------
680
Szeretet áradjon köztünk, Szeretet gyúljon bennünk,
Szeretet töltse be szívünk, Add ezt nekünk, Urunk!
Hadd legyünk testvéri szívvel Mindnyájan egyek Benned,
Lobbantsa lángra szívünket, Szereteted.
--------------------------------------------
98
Áldott legyen a frigy, Mely minket összeköt
Krisztus által szeretetben! Szilárd ez és örök.
2. Atyánk trónja előtt Együtt esengeni
Örömben, búban közösen, Az kedves Őneki.
3. A sújtottak terhét Megosztjuk szívesen,
És folynak részvétkönnyeink Urunkhoz közösen.
4. Ha testben válni kell, Az mélyen fáj nekünk;
De egyesít minket a hit, És menny felé megyünk.
---------------------------------------------------------------
164
Refrén :  Egymásnak terhét, ha hordozzátok,
Úgy tesztek Jézus szava szerint.
Egymásnak terhét csak hordozzátok,
Mint arra Jézus példája int.
1. Sok a baj, betegség, Sok a gond, nehézség:
Honnan jő ilyenkor segítség? Refr.
2. Lelkünk bűnterhét Ő önként vállalta át:
Lássuk meg mi is hát más baját! Refr.
 




















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése