2014. február 3., hétfő



"Dávid Zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben. Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libanon cédrusait is. És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libanont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az Ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel." Zsoltár 29,1-11


Köszönjük Úr Jézus, hogy nevedben bízhatunk és kérhetünk arra, áldj meg most minket. Nagyon köszönjük, hogy itt lehetünk, mert cselekedni akarsz bennünk. Áldunk azért is, hogy tudod, mire van szükségünk. Hadd tudjunk már az első pillanattól fogva engedni szavadnak. Nagyon kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Ennek a Zsoltárnak az első két verse azt mondja: "Adjatok az Úrnak!" Mit adhatnánk az Úrnak? Olyan sok helyen mondja az Ige, hogy egyszerűen nem fogad el áldozatot az Úr, nincs szüksége ajándékra. Így mondja: "Nem fogadhatok el tulkot a te házadból,...Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken." (Zsoltár 50,9-10). Mit adhatok én az Úrnak? Az első Ige pedig így hangzik: "Adjatok az Úrnak!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése