VASÁRNAP ISTEN HÁZÁBAN     

Mint a fecskecsalád A ház ereszére:

Úgy sietünk ide Isten közelébe...

Ami a madárnak A jó puha fészek,

Az az Isten háza Az ember szívének...

Hozzuk ide lelkünk Legszebb virágát:

A jó Isten iránt Hódolatot, hálát!

Adjuk át egészen Neki a szívünket!...

Így lesz csak igazán A vasárnap ünnep.

            Honvári Szabó Lajos

 --------------------------------------------------

Mint egy fáradt csiga.

Mint egy fáradt csiga Verejtékezve hordja börtönét,

Évetlen évek óta hordod Fojtó csigaházad, a gondot.

Nem is te őt: már téged ő cipel, Magadnál ötvenszer nagyobb.

Erőlködő csepp hangyaférget. Zihál a melled és csuklik a térded.

Belégubózol, mint egy sunyi sün, Tüskepáncélod szétmered.

Jaj, kívül-belül gyilkos köpeny ez: Kívül riaszt, belül vérig sebez.

De most az Isten egy napot,

Egy lélekzetvevős napot,

Embernek valót, engedett, - Siess, hajítsd le terhedet!

  

Hajítsd le, aztán vedd fel újra, Ne bánd, ha még a lábad reszket:

Vedd fel, de úgy vedd, mint Simon, A cirénei, a keresztet.

 

 Sík Sándor   (Hozsannázó napok III, 459.)

----------------------------------------