Lukács 6:38 - Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.

                    Muri a kastélyban.

A falu lakói a kastély tövében arra ébredtek, hogy a kisbíró érdekes hírt olvas fel a főtéren:           - Hőn szeretett urunk meghívja hűséges és alázatos alattvalóit születésnapjára. Minden résztvevőnek meglepetésben lesz része. Urunk azonban mindenkitől kér valamit: hozzanak magukkal vizet, mert a kastély víztartálya csaknem kiürült…                                                           A faluban kezdték tárgyalni a meghívást.                                                                                                     - Na lám, a megrögzött zsarnok. Hát nincs elég szolgája, hogy a tartályt megtöltsék… Én nem viszek csak egy pohár vizet, az is elég lesz!                                                                                            - Tévedsz, urunk mindig nagylelkű volt hozzánk! Én egy egész hordóval viszek fel neki!                   A meghívás napján különös menet indult a kastély felé. Néhányan nyögve tolták fel a hordókat vagy cipelték a megtelt edényeket. Mások gúnyosan mosolyogva egy kancsó vizet vittek el mellettük. Akik még jobban csúfolódni akartak, egy tálcán csupán egy pohár vizet vittek. Amikor felérkeztek a kastélyba, a vizet a ciszternába töltötték, az edényt a kijelölt helyen hagyták és örömmel mentek a bankettre.                                                                               Többféle finomság került az asztalra. Az elégedett háziúr mindenkinek megköszönte jelenlétét.                                                                                                                                                      - Hol marad az ígért meglepetés? – morgolódott a jól lakott tömeg.                                                Mielőtt visszamentek volna a faluba, mindenki vette a magával vitt edényt és akkor látták ám, hogy mi a meglepetés. Mindenki örömében vagy dühében hadonászva kiabált. Az edényeket a hálás úr színültig megtöltötte arannyal.                                                                          - Bárcsak több vizet hoztam volna… - kiabálták sokan. Bruno Ferrero nyomán