Zsoltár 71,1-24

"Te benned bízom Uram! Ne szégyenüljek meg soha.                                                                                      A Te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. Légy sziklaváram ahová menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy Te.  Én Istenem, szabadíts meg engem a gonoszok kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! Mert Te vagy az én reménységem, óh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből Te vontál ki engem; Rólad szól az én dicséretem szüntelen. Mintegy csudává lettem sokaknak; de Te vagy az én erős bizodalmam. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a Te dicsőségeddel.                                                       Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

------------------------------------

Jób 19: 25-26-Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.                                                            „A hit a látszólag kedvezőtlen körülmények között fejlődik a legjobban. Amikor felszabadul a pillanatnyi hangulatoktól, érzelgéstől és az emberekbe vetett bizalomtól, könnyen emelkedik a menny felé, mint a léghajó, amelyből kidobálták a homokzsákokat.”  C.H.Spurgeon                                                      -----------------------------------------                                                                                                                                   Hálát adunk Uram, hogy láthatatlanul, de egészen valóságosan vezeted az életünket. Köszönjük, hogy a Te hatalmas karod vezetett ide is. Kérünk, áldd meg az itt tartózkodásunkat, beszélj és cselekedj velünk. Köszönjük, hogy Tőled várhatjuk, mindazt megcselekszed, amit akarsz. Kérünk, légy most itt velünk, segíts megérteni és befogadni az Igét. Ámen.                                                                                                   ---------------------------------------------------------                                                                                                    Jó volna ezt az évet úgy megélni, ahogyan az Ige mondta: "Te benned bízom Uram!                             " Ő az egyetlen biztos alap. Azért mondja itt azonnal utána, hogy: "Légy sziklaváram, ahová menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartatáson felől, mert kőszálam és erősségem vagy te." Gondoljunk arra: igaz ez? A hívő életünk elején valakivel találkoztunk, Ő igéjét hirdetette,  Megkérdezem, és tapasztaljuk? Te tapasztalod, hogy tényleg erős vár, hogy ráépíthetsz, hogy bízhatsz Benne? Jó lenne, ha ez az év azzal végződne: most igazán megtapasztaltuk, hogy van erős váram ahová menekülhetek.
------------------------------------

- Gondolkoztunk-e már azon, hogy ez nem természetes?   Ez a Zsoltáríró most világosan elmondja. "Mintegy csudává lettem sokaknak.  " Nagyon sok gyermek már gyerekkorában csodává lett.                                                                 Sokszor az orvos is csodálkozik, hogy megszületett.  Soha ne vegyük természetesnek, amiről Isten azt mondja, hogy csoda.  Hálát adtál-e valaha Istennek azért, hogy életet adott?                                                                                      Hogy egyszerűen megszülettél, gyermek lehettél, felnőhettél.                                                                            Mennyi veszedelem fenyegethet egy gyereket.                                                                                                       Talán elmondták szüleid, - mert nekem elmondták, hogy mi minden volt gyermekkoromban. A legkülönbözőbb dolgok fenyegetik a kicsi életet.
-----------------------------------------------                                                                                                     Szeretném, ha ma este megköszönnénk Istennek, az életet, amit adott, a védelmet, amit nyújtott, a szeretetet, amit talán fel sem fogunk, természetesnek tartunk. Talán soha nem tudjuk meg, milyen veszedelmekben voltunk életünk különböző szakaszaiban. "Gyermekségemtől tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a Te csodadolgaidat." Aztán előrenéz a Zsoltáros: "Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, óh Isten." Talán benne vagy már, talán megőszültél, talán közel vagy már hozzá, és gondolj arra, milyen nagy ajándék, hogy akkor sem fog elhagyni. Lehet lesz olyan időd, amikor mindenki elhagy, senki nem törődik veled, Ő akkor is ott van. Ez a kérése a Zsoltárírónak: "Hogy hirdessem a Te karodat e nemzetségnek és minden következendőnek a Te nagy tetteidet." Hirdetem-e ennek a nemzedéknek és a következendőnek? A fiaiddal, az unokáiddal vajon róla beszélsz-e? Olyan rettenetes dolog, hogy megtapasztaltad, átélted csodáit, és mégsem ezeket mondod. Lehet, hogy az aggodalmaidat mondod, félelmeidet, talán otthon sem hallasz mást, mint hogy mi lesz. Hirdeti-e a te szád az Ő csodáit, és dicsőségét?