EGYÜTT. 

Nem voltam ott. Nem hallottam soha,

hogyan zeng ezrek ajkán ez az ének,

hogyan éneklik színesek, fehérek:

„Krisztusban nincs Kelet, Nyugat…”

És mégis hallom hangjukat.

Mégis tudom: csoda történt velünk.

A Szentlélek új éneket vezényel

e földön, hol annyi hang kavarog.

S protestánsok, görögkeletiek -

és négerek, japánok, magyarok

Együtt énekelünk, együtt énekelünk!

Nem voltam ott. Nem hallottam soha,

hogyan mondják együtt az Úr imáját

száz meg száz nyelven: „Mi Atyánk!”

barna malájok, sápadt franciák,

hugenották, evangélikusok…

De ha mondom, körülöttem, susog

millió hang: a testvéreim hangja.

És ez a millió hang együtt vallja:

„Tied az ország és a hatalom!”

S felül határokon és falakon

tudom, hogy minden nap találkozunk

ebben az imádságban, és mi akkor

együtt imádkozunk! Együtt imádkozunk!

            Túrmezei Erzsébet „Emberré lettél...”

------------------------------------------------

Sáfáraim!' – intett az Úr.
S ma olyan gazdagok vagyunk.
Percet, órát kezünkbe számolt.
Sok láthatatlan aranyunk.
Olyan csodálatos vagyon.
Mire való? Meddig elég?
Míg aranyat aranyra költünk,
soha nem sejtjük, van-e még?
De egy is olyan hatalom:
egy óra… röpke pillanat…
kenyérré lehet koldusasztalon…
lehet meghajlás Isten-kéz alatt…
boldog fölfeleszárnyalás…
bilincses, átkos kötelék.
Odaadhatjuk játszva semmiért
– és lehet mindenre elég.
Életet nyerhetünk vele,
s szétszórhatjuk haszontalan.
…De soha egyikünk se tudja,
melyik az utolsó arany.
----------------------------------