KERÉKPÁRON     

Az Úrban megmaradásra van példázat ebben:

addig állsz, míg előremégy,addig vagy nyeregben.

Ha nem teszel jót, se rosszat,ne gondold: az semmi.

Nem kell karambolt csinálni,hátrafelé menni;

ahhoz, hogy el-, vagy kidőljél,megállni is elég.

Addig maradsz egyensúlyban, amíg előremégy! Balog Miklós

Nőni szeretnék!

Nőni szeretnék... Eltűnt, mi régi

Megváltóm vére érdemében.

Alig merek most rá visszanézni:

Nem úgy éltem, ahogy kell élnem.

Gyenge voltam, erőtlen voltam

szolgálatodra, hű Vezérem.

Kevés olaj volt lámpásomban,

kevés hitem volt, oly sokszor féltem.

Nőni szeretnék. A régi eltűnt.

Éltem Veled szeretném élni, Isten!

Bocsásd meg vétkem, a múltat, a sok bűnt!

Legyen a múlté ma minden, minden!

A jövőben Uram, nőni szeretnék.

Nagyobb akarok lenni a hitben!

Hiszen a harcban elhullnak a gyengék,

S nem állhat meg az, akinek hite nincsen.

Szeretnék lenni hűbb és kitartóbb,

Engedelmes és szelíd gyermeked.

Mindig erősebb, minden nappal jobb,

Szolgálatodra mindjobban érett.

Új éltet kezdtem. Te jöjj velem hát!

Utadon járni, forró vágy éget,

Hogy amit adtál számomra munkát,

Hadd fejezzem be, Istenem, Véled.

   Nagy László   újévi verse, kissé átalakítva (Borzási S.)

Nőttél-e már, gyermek?

Minden növekszik, miben élet van

Csak a holt anyag áll változatlan.

Nézd a kicsiny magot, ha elveted:

Fává szökken… és ver gyökeret.

A szikra melyet játszva fújhatsz el

Pusztító lánggá nőhet, juthat el…

Bizony mondom, joggal kérdezlek meg

- Nőttél-e már, gyermek?

Nőttél-e már gyermek? Isten gyermeke,

Nagyobb lett-e benned a Szelleme?

Jársz-e erőben és hatalomban,

Melytől elfut az ős-kígyó nyomban?

Tudsz-e már a magad lábán járni?

Kit nem kell már vezetni… rád vigyázni?

Vártak-e sok békés győzedelmek?

- Nőttél-e már, gyermek?

Tudsz-e már terheket hordozni szépen,

Vagy teher vagy csak másoknak régen?

Látsz-e már tisztán önmagadba is

Hogy nemcsak baj van ott, de rossz, hamis.

Ismered-e jobban az Ismeretlent,

És tanítani tudsz te is egy hitetlent?…

Vagy a szelek ide-oda vetnek,

- Nőttél-e már, gyermek?

Mögötted megnőtt évek állnak,

S te gyermek maradtál, gyáva rab.

Még messze tőled a férfiasság,

Lelked tej italával táplálják.

Mosd le a gyalázatot! Törj elő!

Szökjön fel hited, az alélt, csüggedő

Hogy felelni tudj, ha majd megkérdeznek:

- Nőttél-e már, gyermek?

E vészes idők olyanokat várnak:

Kik fennen a földről, magasan szállnak.

Kik nagyok lettek, sőt óriások,

Kikben valók a krisztusi álmok…

S az Isten-országa se fogad mást:

Csak ki nevekedett hűen, folyvást!

Jézus fénysugarai majd emelnek –

- Nőjél óh, már, gyermek!

   Betkó János  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)