BIZALOMTELJES KÖNYÖRGÉS

Atyám, benned bízom. Nincs más reményem.

Te vagy erős váram,Kősziklám nékem.

Egyszülött Fiadban,Drága Megváltómban

Küldj segítséget. Halld  meg szívem szavát,

Ó, adj szabadulást, Bűnömből tisztulást,

Mint megígérted.

Atyám, benned bízom, Áldom szent neved.

A bűn hogyha kísért,Én győzök veled.

Sátán hogyha támad,Nekem mit sem árthat,

Hű karod megvéd. Megváltott népeddel,

Szentek seregével, Ujjongó örömmel

Áldalak üdvömért.

Atyám, benned bízom, Vezess utamon.

Ha  néha fáradok Te légy támaszom.

Melletted nem félek, Szüntelen rád nézek,

Tudom, hogy szeretsz. És bár a halálnak

Bús völgyében járjak, Én ott is imádlak,

Mert mennybe vezetsz.

Cseh szöveg alapján:  Gerzsenyi Sándor

-------------------------------------

ISTEN SZERET! 

Láttam Istent az örvénylő vízen,  a nyomorban, a gyászban, és hiszem,

vallom szentül és messze harsogom; égjen  bár korbácsod nyoma arcomon,

legyen sebes a talpam és kezem, ne legyen soha nyugalmam nekem;

éhezzek, fázzak, legyek megvetett, ajkamon ott ég mégis szent neved

és súgva mondom, ha hangom se lesz: - Higgy benne, Testvér, hogy Isten szeret!

Higgy Benne, Testvér, hogy kínok között viharos éjjel a lelked fölött

őszi szelekben, zörgő avaron, az Ő Lelke hív minden kis dalon.

Téli éjjel, ha fagyasztó a szél, Ő vigyáz rád és Ő mondja: ne félj!

ha koporsóra hajtod a fejed, érezd, Ő mégis Istened neked,

Kiben hinned kell a halálban is, és vallani: Ő szeret engem is…

Lázas fejjel nem értve itt alant e vad hideget és a zűrzavart

e kétkedést, hogy holnap vajh mi lesz?nem törnek-e majd össze a szívek?

A lázadást, a kétségbeesést, a megszűnni akaró reménykedést,

a kapkodást, az el nem érhetőt, a sok bukottat, a sok elveszőt,

mondjad nekik, hátha megmentheted:                                                                                                      Nézz az égre, hidd, az Isten szeret!Látlak, Uram, a kínok közt, amit

tűrve hordtad, és elbírtad a kínt. látlak ma is, és tudom biztosan,

kit szenvedtetsz, az a szívedben van. Mert akkor büntetsz, amikor szeretsz,

Csak ott nem hagyjuk tiszta szívedet. Csak ott lássunk az örvénylő vízen

És mondhassuk bízva, hogy: hiszem, Látom, hogy ott vagy a habok felett,

Mert engem, Uram, oly nagyon szeretsz.   Kárász Izabella    "Fényből fényességet" 195.

Gondolunk rád…

Úgy hallom, eltűnt arcodról a rózsa.  Szívedet naponta bánat járja át.

Ne hidd, hogy végtelen lesz rajtad a próba  Csak tartsd ki hűen! Az győz, ki megállt!

Az imádság naponta száll érted, Hogy Isten óvjon, védje ügyedet,

Ha leroskadsz néha, már-már nem bírod A korbácsütést… a keresztedet.

Az Isten igaz! És Ő hívott téged Csak le ne tedd, testvérem, a terhedet.

Mert Krisztus lesz az, ki leveszi rólad; Ne sírd el utolsóig a könnyedet.

Tudom, nehéz most. Nincs közel barát, A „testvérszív” is oly könyörtelen.

Aki szeretne közel lenni hozzád, A kőszív-bástyán átjutni képtelen.

Ne sírj tovább! Imáink szállnak érted.  S ha testben ott nem is lehetünk,

Szívünk ott dobban fájdalmaidban,  És rád gondolunk,

Ha nyugalomra hajtjuk elfáradt fejünk.

De rád akkor is, ha ránk köszönt a reggel  S bíbor fényében ránk ragyog a nap!

Istent kérjük, álljon ott melletted,  És hallgassa meg imádságodat.

   Czeglédi Tíborné   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)