„Minden évben?”

Indulunk újra Golgota felé. Utunkra már a kereszt vet árnyat,

de rajta túl húsvét öröme vár. S kis Balázs csodálkozva kérdi:

„Minden évben meghal? Minden évben feltámad?”

Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk, egyszer támadt fel győzelmesen!

De hosszan tépelődöm, gyermeki kérdéseden.

„Minden évben?” Csaknem kétezer éve minden évben kísérjük Őt

a fájdalmak tövises útján, s ujjongunk üres sírja előtt.

„Minden évben?” Milyen év volna, hol várna békesség és menedék,

ha szenvedését, szent halálát, feltámadását elfelejtenénk?!

Ha nem zengne többé Bach Passiója, ha nem őrizné az emlékezet

azt a golgotai keresztet, amelyen Jézus értünk vérezett!

„Minden évben?” Tűnhetnek századévek, és száguldhatunk kétezer fele,

a kereszt ma is egyetlen reménység, a kereszt ma is győzelem jele.

Minden évben elindulunk feléje. Nem temetik el tűnő századok.

S akkor találunk erőt, békességet, ha a keresztfa titka felragyog!

----------------------------------------

A természet megújulását minden tavasszal, csodálattal szemléljük.

A fák és a bokrok kipattanó rügyei, a földből kibújó zöld hajtások, a madarak hajnali kórusa hirdeti mindenkinek a megújulás, valamint egy új élet kezdetét.

Az élet győzelmét a halál felett. A keresztyén ember számára ezt hirdeti a húsvét

ünnepe is: az élet győzelmét a halál felett (Róm 6,8-11). Az Úr Jézus Krisztus golgotai áldozata „megtörte a halál erejét” (2Tim 1,10), és eltörölte

a bűneinket. Majd győzelmes feltámadása egy új életet hozott számunkra, az örök életet.

Ahogy a tavaszi rügyek levelekké, virágokká majd gyümölcsökké fejlődnek, ahogy a madarak éneke fészekrakást és fiókákat jelent a jövőben, az

új élet jeleinek a mi életünkben is láthatókká kell válniuk, gyümölcsöt kell teremniük (Ef 4,23-24; 5,8-9). Ez folytonos lelki-szellemi növekedést,

megújulást jelent a mindennapi életben: „…felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására álladóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol 3,10).

Ennek a győzelmes életnek a hirdetése folytonos felelősséget jelent a hívő ember számára: „Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk,

hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben” (2Kor 4,10).

Ha úgy véljük, vagy azt tapasztaljuk, hogy ez a harc sokszor nehéz, drága reménységünk van Istenünk ígéretében: „… aki feltámasztotta az Úr

Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít… Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát

az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk.

Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Kor4,14-16).

Mennyei garancia kell az élethez és a halálhoz: Boldog, ki élő hitre lel Jézusban, és hálával áldoz. (Füle Lajos: Garancia)