Megmérettél…

Mérlegre tettem bűnös-önmagam,

s a számadásnál búsan sírnom kellett.

A kegyelemnek dús asztala mellett

mily ösztövér maradtam! Nincs szavam,

hiányos életem hogy mentegessem,

Zuhog fejemre a „Mene, tekel!”

… Ha az ítélet szele rám lehel,

halomnyi polyvám közt nem lesz mag egy sem?

Uram, ments meg a vétkes könnyűségtől!

Terhelj meg áldón azzal a teherrel,

mely irgalomként hull alá az égből;

törődj, Uram, súlytalan életemmel.

Ha üt az óra sürgős - hirtelen,

maradjak én erős tenyereden.

  Gerzsenyi Sándor  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)