Hallottál-e már az Adventi Üzenetekről?

Készülődjünk Karácsonyra!

Mindig csodáltam azokat a szerkezeteket, melyek látszólag kikapcsolva pihennek, de egy megadott pillanatban, egy előre beprogramozott időpontban megelevenednek és csipogva fütyülve figyelmeztetnek valamire.

-----------------------------------------------

DECEMBER.2  Az Úr munkája bennünk 1János 3,4–12 Tanítsák meg népemet a szent és közönséges közti különbségtételre, és oktassák őket a tisztátalan és tiszta közti különbségtételre (Ez 44,23)! Jézus azért jött, hogy a teremtés eredeti tisztaságát helyreállítsa. S ne csupán helyreállítsa (megigazítsa), hanem ebben meg is tartsa (Megtartó). A tisztaság erénye a tisztaság vágyával kezdődik. A tisztaság erényének legerősebb támogatója a mértékletesség, a józan határ. Az önuralom halálig tartó gyakorlat, nem pedig olyasmi, amit egyszer s mindenkorra végleg elsajátítottunk. Soha ne gondoljuk, hogy az már végleg a miénk, már végleg józanok vagyunk, már végleg tiszták! Legyünk őszinték magunkhoz, ismerjük el, hol tartunk az úton, s mivel kell még leszámolnunk! Éles határokat kell húznunk, és alaposan át kell gondolnunk, milyen be- hatásoknak tesszük ki magunkat és családtagjainkat. Lehetetlen engedékeny- nek lenni önmagunkkal szemben erkölcsi kérdésekben úgy, hogy ne fizetnénk meg végül az árát. Csak a tisztaságra törekvő képes különbséget tenni jó és rossz között, mert igyekezete őrzi meg erkölcsi ítélőképességét. Aki nem tud ítéletet alkotni önmaga és mások magatartásáról, tetteiről, könnyen lehet, hogy már elvesztette tisztaságát vagy tisztaság utáni vágyát is. Vajon miért helyez Isten oly nagy hangsúlyt a megtérésben a szív meg- tisztítására?  Az Úr akarata: békesség Zsoltárok 35,17–28 Ha a csendesség pillanataiban nem vagy boldog, hogy lennél képes az élet zajában és viharában, feladataiban és gondjaiban boldog lenni és maradni? Békés napot! – szoktuk kívánni egymásnak. De nekem nem békés napra van szükségem, hanem magára a békére. Nem békés körülményekre, hanem a belső béke ajándékára. Nekem és bennem kell a béke! Számomra ne a nap legyen boldog! Ne boldogító események jöjjenek! Én legyek boldog, bennem legyen boldogság! Ha Krisztus gyermeke vagy, jogod van a békére és a boldogságra. Ha nem vagy Krisztus gyermeke, akkor csak az emberi jogokra tarthatsz igényt. S azok teljesülése a mindenkori hatalmasoktól függ. Akarj többet! Légy Isten gyermeke! Higgy Krisztusban! Kezdd most vele! Miért ne most kezdenéd? Miért ne most hinnél benne? Ne mástól várd a békéd! Hogy léphetsz át ezen a kapun? Talán még sosem értetted meg, hogy Krisztus a csend istene. Csend nélkül s a csendben megerősített lelki kincsek és értékek nélkül sokáig nem marad veled. Veled van az Úr, ne félj! De ne is vágyakozz ennél többre, mert nincs több, ennél nincs nagyobb! Mert a békesség csendesség az Úrral a szívben.

-----------------------------------------------------------

"Uram,
azt a kegyelmet kérem tőled, hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet, melyet neked szeretnék adni, azt kérem, hogy eméssz fel engem szereteteddel, add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam, főként azokét, akiket senki sem szeret, akik nem szeretetre méltók.
Add meg nekem, hogy szeressek akkor is, amikor engem nem szeretnek, add meg nekem, hogy szeressek, amikor nem hiszek mások szeretetében. Add meg nekem a felismerést, hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni. Semmi és senki, egyetlen teremtmény se legyen képes elválasztani tőled.
Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket, s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted. Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!"
/Lisieux-i Kis Szent Teréz/

Uram szabadíts meg
Szabadíts meg,
a kétségbeeséstől, mert nem bírok mozdulni;
a bánattól, mert elfelejtek örülni;
az árulástól, mert egyedül maradok;
A kísértéstől, mert elveszítem az eszem;
a keménységtől, mert nem lesznek érzéseim;
az átkoktól, mert nem védekezhetek ellenük;
A megaláztatástól, mert nem nézhetek az emberek szemébe;
a dühtől, mert kárt teszek másokban;
a szeretettől, mert fájdalommal jár!
Csak össze-vissza beszélek,
inkább legyen meg a Te akaratod!

Kérés
Úr Jézus! Látod, hogy sokszor mennyire elfáradok, hogy nem látom munkám gyümölcsét, hogy sokszor feleslegesnek érzem szolgálatomat. De tudom, hogy nem hiába vagyok még itt, feladatom van még. Kérlek, mutass utat nekem, hogy meglássam helyemet, küldetésemet, és örömmel teljesítsem azt. Légy közbenjáróm az Atyánál, hogy imáim meghallgatásra találjanak.
Ámen.

Vajon milyen lehet...?


Vajon milyen lehet egy porszemnek lenni,
Tömegtelen testtel a szélben peregni,
Nap fényét ha rád süt ezer tűre szelni,
Lassan földre hullva az út porába veszni?

Vajon milyen lehet kis bogárnak lenni,
A lámpa fényburkát körbekeringeni,
Az izzó forró szálát fél arcoddal lesni,
Burkának koppanva életed veszteni?

Vajon milyen lehet falevélnek lenni,
Tavasszal születni, az Ősszel elmenni,
Sárgultan, vöröslőn fádról leperegni,
A puha földre érve eltemetve lenni?

Vajon milyen lehet kis virágnak lenni,
Bimbó fejed büszkén az égre emelni,
Szíved nektárjával méheket etetni,
Szirmaid hullajtva a halálba menni?

Vajon milyen lehet kődarabnak lenni,
A beléd folyó víztől télen megrepedni,
Folyóban forogni, kis kaviccsá lenni,
Csillogó homokként a semmibe veszni?

Vajon milyen lehet öreg fának lenni,
A fűrész foga után vágyódva epedni,
Lelkeddel millió apró szút etetni,
Életed ágait viharral temetni?

Vajon milyen lehet büszke hegynek lenni,
Felhők kalapjával fejedet elfedni,
Vihartól, esőtől örökké szenvedni,
Lágy dombbá simulni, alföldként elveszni?

Vajon milyen lehet bősz felhőnek lenni,
A tengerek fölött új erőre lelni,
Ordítva, tombolva földeket etetni,
Csepegve könnyezve csendben kiszenvedni?

Vajon milyen lehet óceánnak lenni,
Felhőkből lehullva sós ízzel születni,
Hidegben megfagyni, napon melegedni,
Lassan kiszáradva temetővé lenni?

Vajon milyen lehet bolygónak lenni,
Évek milliárdján egy csillagot követni,
Körbekeringeni, fény-életét enni,
S a csillag elmúltakor némán vele veszni?

Vajon milyen lehet a Világnak lenni,
Értelem nélkül, robbanva születni,
Örökké tágulni, darabokra esni,
Magányosan halni, a Semmivé lenni?

Vajon milyen lehet nem csak úgy létezni,
Üres életünknek értelmet szerezni,
A Világ lényegét végre felfedezni,
Nem csak lenni, hanem örökké szeretni?

Vajon milyen lehet végre SZERETNI,
A bánat magányát örökre feledni,
Egy másik szívvel sírva-nevetve remegni,
Lelke puha bársony ködében elveszni?

(S most már tudom, érzem: páratlan SZERETNI,
Ha nincs velem, akkor is Őérte lenni,
Csodás szemeiben boldogságot lelni,
Szíve dobbanását örökké követni!
...csak SZERETNI!)