"Én vagyok az igazi szőlőtő." (18,1):

Az Ószövetségben igen gyakran találkozunk a szőlő hasonlatával. A szőlőtő többnyire magát Izraelt jelképezte. Olyannyira jelképpé vált, hogy pénzérmékre is verték s a templom ajtaján is szőlő-dombormű volt valaha. Izrael népe tehát úgy tekintett magára, mint Isten által ültetett szőlőtőkére. De már a próféták panaszkodtak, hogy ez a szőlőtő elvadult és rossz gyümölcsöt termett.

Isten különös szeretete az, hogy most egy igazi szőlőtövet ad a világnak. Ő plántálja a világba Jézus Krisztust, az igazi szőlőtövet, aki majd új hajtásokat, új vesszőket sarjaszt. A szőlővessző azonban csak úgy tud termést hozni, ha a szőlőtőn marad; így kell a tanítványnak is Jézusban maradnia, hogy jó és bőséges gyümölcsöt teremjen.

---------------------------------------------------------

"Én vagyok a világ világossága" (8,12):

A sátoros ünnep idején a jeruzsálemi templom udvarát hét napon keresztül esténként fényesen kivilágították. A hatalmas kandeláberek fénye a város szinte minden részéből látható volt.

A nyolcadik napon már nem gyújtották meg a fényeket. Jézus ezt az alkalmat használja ki; a kialudt arany kandeláberek alatt önmagát mondja igazi világosságnak. Ez a világosság nem hét napig és nem néhány száz méterre világít csupán. Ezért aki őt követi, soha nem jár sötétségben.
--------------------------------------------------------------
"Én vagyok a feltámadás és az élet" (11,25):

Lázár, Jézus barátja halott. Jézus Betániába megy, s ott az elhunyt két testvére, Mária és Márta sírva fogadja. Ekkor hangzik el ez a mondat: "Én vagyok a feltámadás és az élet; aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog."

Hogy ezek a szavak nem csupán vigasztalóak, hanem valóban igazak, azt Lázár feltámasztása és mindenekelőtt Jézus feltámadása bizonyítja. A halál életünk valósága marad, de nem a végállomása, mert életünk folytatódik Istennél.