A Sátán még most is kísértget
A minap elém tett egy jegyzéket,
Melyre vétkeim hosszú sorba,
Egyenként is fel voltak írva.

Elém tette s rám vigyorgott.
Jaj Istenem! Minden ott volt,
Minden bűnöm vétkem felírva,
Mi lesz velem? kérdeztem sírva.

Hát mi lenne? mondta nevetve,
Nem juthatsz el az örök életre,
Az üdvösségből ki vagy zárva,
S én zokogtam elítélt, árva.

Ekkor Valaki hozzám lépett,
S keresztülhúzta a jegyzéket,
De a keze át volt szegezve,
S a vérével írta rá FIZETVE.
(ismeretlen szerző)

-----------------------------------------

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.

A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!

Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyéka képen.

Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, -
S maradtam mégis torz és átkozott.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is - tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.
(ismeretlen szerző)