Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel és felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:” (Kolossebeliekhez írt levél 3. fejezet 9-10. vers)

Ó, de sokszor hallottam és prédikáltam már arról, hogy Jézus megismerése, a megtérés egy új életformát eredményez szívünkben. A hiú, földi célok elhomályosulnak, helyettük egy új, az örök élet elnyerése válik fontossá.

S milyen szomorú, hogy miközben annyit hallok és beszélek erről, még mindig azzal szembesülünk nap, mint nap, hogy még mindig nem vagyunk tökéletesek. Bűnöket követünk el, hibázunk, gyengeség vesz erőt rajtunk.

Tudjuk, nem vagyunk egyedül ezzel, és azzal a kérdéssel, ha még mindig vissza-visszaköszön az ó ember gondolataival, indulataival, cselekedeteivel, akkor mi értelme van a naponkénti imádságnak és Igetanulmányozásnak?

Volt egyszer egy öreg néni, aki a maga egyszerűségében élte a mindennapokat, és híres volt arról, hogy sosem maradt el a templomból. Hétvégén, épp az istentiszteletről jött haza, mikor unokája megkérdezte, mi volt az aznapi Ige, de ő míg hazaért elfelejtette, csak annyit mondott: - szép volt.

Ez addig ismétlődött meg, míg az unoka egyszer kifakadt: - Mama, ha maga már hazáig sem tudja megjegyezni, miről beszél a pap, minek jár a templomba!

Tudod fiam, - válaszolt a néni - olyan ez, mikor kosárral mész a kútra vízért. Teletöltöd, de mire hazaérsz, a víz mind kifolyik. Viszont, minél többször mész, annál tisztább lesz a kosár.

A mai Ige üzenete: Sose gondold, hogy kárba vész a Jézussal töltött idő!

Mert, ha nem is érted, nem is éled azonnal, a változás nem marad el.

„Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.” (Ézs.55:11)

/ de azért az sem haszontalan, ha meg is marad valami bennünk ,mire emlékezni tudunk alkalom adtán!/