Jól szolgálni nehéz Lk 10,38–42 -- Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.

És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.

Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.

Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:

De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle

A Biblia üzenete
A két nővér, Mária és Márta alakja jelképe az imádságos, szemlélődő életmódnak, illetve a szolgáló szeretetnek. Ez az értelmezés azonban csak későn terjedt el, amikor már kezdtek kibontakozni a szerzetesi közösségek, s megjelentek az egyházban az Istennek szentelt élet különféle változatai.
Éppen ezért érdemes megfigyelnünk az eredeti eseményt. Az alaphelyzet világos: a Mester felkeresi barátai házát, s ott – további barátoktól övezve – tanítani kezd. Az egyik nővér felfogja a pillanat megismételhetetlenségét, s ráébred, hogy ez a legfontosabb, ami nem pótolható, ez a lényege ennek a látogatásnak.
Márta ellenben követi a társadalmi konvenciókat: minderre az ő házukban kerül sor, éppen ezért a vendéglátás, az étel-ital, a rend és tisztaság róluk állít ki bizonyítványt. Vagyis miközben Mária Jézusra figyel, addig nővére önmagával, az elvárásokkal, a szokásjoggal, a rutinnal van elfoglalva.
Ezt a Mester még nem tenné szóvá. Ha a háziasszonyt a maga akarata, a maga elgondolása jobban érdekli, mint a vendég szándéka és üzenete, az csupán az ő gondja. Ám Márta túllép ezen: nem elég, hogy nem figyel, hogy a saját akaratát követi, még számon is kér. Senki nem igényelte tőle a főzést, ő mégis belefog. Utána pedig középre áll, és felpanaszolja, hogy miért nem segít neki Mária. Senki nem kérte tőle, hogy sürögjön-forogjon, ezt ő tartotta fontosnak, ez az ő „mániája", végül azonban – épp a számonkérés által – a saját akaratát akarja rákényszeríteni nővérére, a vendégekre, mindenkire. Nem Jézus a fontos, hanem az, hogy Márta szerint milyennek kell lennie a vendéglátásnak. Mindenki az ő akaratának engedelmeskedjen: Mária neki segítsen, és ne hallgassa a Mestert a lábánál ülve, Jézus ne tanítson, hanem értékelje az ő erőfeszítéseit.

---

Mennyire emberi helyzet! Nem a másik felé fordulunk, hanem önmagunkkal vagyunk elfoglalva. Látszólag segítünk, alázatosak, szolgálatkészek vagyunk, ennek örve alatt azonban elvárnánk, hogy mindenki azt akarja, azt értékelje, amit mi. A felszínen áldozatul adjuk magunkat a többiekért, valójában azonban mi áldozzuk fel magunkért a pillanatot, a lényeget, az összes többi embert. Jól szolgálni nehéz, ahogy alázatosnak lenni is. Mindez sokszor csak ürügy, hogy akaratunkat (jól álcázva) rákényszerítsük a többiekre. Nemegyszer a legsegítőkészebb és legcsöndesebb emberek a legerőszakosabbak.
Tanuljunk meg a lényegesre figyelni, valóban szolgálni, és végre önmagunkat elfeledve megragadni a kegyelem idejét!