,, Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen."
( Zsolt 41,14 )

,, Lássátok meg, milyen nagy szeretetet
tanúsított irántunk az Atya ... “ ( 1 Jn. 3,1 )

Pecznyík Pál
Csillagok ösvényén
Kopár, mint sivatag
a lelki mező,
ritkán öntözi azt
szereteteső.
Ám szeretet nélkül
gyümölcs nem terem,
szívünk kertje kopár,
és gyümölcstelen.

Égi szeretetre
szomjaz a szívünk,
de a világ ilyet
nem nyújthat nékünk.
Lelkünk szomjúságtól
alél, tántorog,
keblünk bűnviharban
szenved, háborog.

Atyánk csendesítsd le
keblünk viharát,
hintsd rá szerelmednek
fénylő sugarát.
Ma is csodát művel
ez a fénysugár,
ne várjon hiába,
aki erre vár.

Formáld mennyeivé
földi életünk,
nálad zenghessen majd
hálaénekünk.
Szent szíved szerelme
vonz Téged felénk,
csillagok ösvényén
magad jössz elénk!
,, Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. "
( Jn 3,16 )

,, Ímé, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! "
( Jn 1,29 )

,, Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében..."
( Jn 1,12 )

Dicsőítünk és magasztalunk Isten Báránya, aki hordozod a világ bűnét. Köszönjük, hogy vállaltad helyettünk a büntetést és minden adósságunkat kifizetted. Lefegyverezted a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítetted őket. Megismertetted velünk az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. Ámen .
,, Az Isten szeretet . “ ( 1 János 4,8 )

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.
Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
--------------------------------------------

Évekkel ezelőtt Rómában, a Tevere partján elmentem egy kórház előtt ülő koldus mellett. Önvédelmi reflexszel félrenézve – remélve, hogy ha „nem látom, nem létezik" utamon a koldus, és elkerülhető a szembesülés a szenvedésével, szükségével. Ami máskor „sikerült", az most nem. Néhány méter múlva visszamentem. Ez a koldus más volt, mint a többi. Egy tökéletesen életszerű koldusszobor – de a kezei át voltak szúrva. Egyszerre mutatta az embert, és segített észrevenni Jézust a koldusban. Segített, hogy elszégyelljem magam; hogy megtörténhessék velem, ami a szamaritánussal: „megesett rajta a szíve". Mert felismerte Istent a másikban. Ilyenkor valami belül érint meg, valami megmozdul odabenn, valami, amit nem tudok, nem akarok kikerülni. Ez nem csupán múló „érzelem", hanem egy tudatos lépés forrása. A szamariai sem csak „elsősegélyt" ad, hanem valóban gondoskodik, tudatosan és előretekintve. Mint aki tudja, hogy valóban két út van: az egyik „az életet és az üdvösséget", a másik „a halált és a kárhozatot" jelzi, ahogy az olvasmány folytatásában hallhatjuk. Felsegítem a beteget vagy odaadom mindenem, és követem Jézust az úton: a kettő ugyanaz. Ugyanazt az életet adó szabadságot mutatja fel a szeretet kettős parancsában, mely mindenki számára reális meghívás. Ott van a szíved mélyén. „Menj, és tégy te is hasonlóképpen."