Üdítő képek.
Ezért olyan jó és üdítő, hogy a Biblia nyelvezete tele van képekkel. Kár, hogy legtöbbször nem állítjuk szemünk elé ezeket, a képeket, pedig mennyi örömöt szerezhetnének! Lássuk például a 23. zsoltárt! A zsoltár így kezdődik: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet.” Mindjárt felötlik képzeletünkben a viruló, zöld réten békésen legelésző nyáj, és az előtte járó, hívó hangjával juhait ösztökélő pásztor, a nagy botjával, széltől lengetett köpenyével. „Csöndes vizekhez vezetett engem” – mondja tovább a zsoltár, és már látjuk is szemünk előtt a csendesen folydogáló patakot. Tiszta a vize, fűzfák szegélyezik, az állatok vígan lefetyelik a kristálytiszta vizet, fejük tükröződik is benne. „Az igazság ösvényein vezetett” – szól tovább a zsoltár, és már láthatjuk is a kanyargó ösvényt, amelyen biztonságosan vezet a pásztor a vágyott otthon felé. Erre viszont egy félelmetes kép következik: „Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.” Mindnyájan tudjuk, mi a halál, mindnyájan szereztünk tapasztalatokat a sötét árnyakról, mindnyájunkra rátört néha a félelem, ha sötét, veszedelmes utakon jártunk. De itt a vigasztalás: Velem vagy! Gyakran tapasztalhatjuk: a kisgyerek nem fél, ha fogja kezét az édesapja. Vidáman lépegethetünk mi is, ha velünk az oltalmazónk. A zsoltár folytatódik: „Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.” Ilyet is láthattunk, mikor a pásztor botjával visszaterelgeti a nyájhoz az elbarangoló juhot. Amikor a juh érzi hátán a bot ütését, nem örül neki. Pedig milyen jó újra ott lenni a pásztor mögött vándorló nyájban. Hirtelen új kép tűnik fel a zsoltárban: „Asztalt terítettél számomra, olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted.” Itt már nem a pásztor és a juh viszonyáról van szó, hanem egy kedves házigazdáról, aki pompás lakomát készített nekünk: poharamat csordultig, bizony csordultig megtölti finom borral, és a fejem csak úgy ragyog az illatos olajtól. A zsoltár vége pedig most már világosan beszél: „Jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.” Az idő és az örökkévalóság kapcsolata jelenik meg itt: isteni jóság és irgalom vezet egészen a végső beteljesedésig, amíg el nem jutunk arra az elképzelhetetlenül csodálatos helyre, ahol utunk végén otthon leszünk, magának az Úristennek a házában.
Ezért olyan jó és üdítő, hogy a Biblia nyelvezete tele van képekkel. Kár, hogy legtöbbször nem állítjuk szemünk elé ezeket, a képeket, pedig mennyi örömöt szerezhetnének! Lássuk például a 23. zsoltárt! A zsoltár így kezdődik: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet.” Mindjárt felötlik képzeletünkben a viruló, zöld réten békésen legelésző nyáj, és az előtte járó, hívó hangjával juhait ösztökélő pásztor, a nagy botjával, széltől lengetett köpenyével. „Csöndes vizekhez vezetett engem” – mondja tovább a zsoltár, és már látjuk is szemünk előtt a csendesen folydogáló patakot. Tiszta a vize, fűzfák szegélyezik, az állatok vígan lefetyelik a kristálytiszta vizet, fejük tükröződik is benne. „Az igazság ösvényein vezetett” – szól tovább a zsoltár, és már láthatjuk is a kanyargó ösvényt, amelyen biztonságosan vezet a pásztor a vágyott otthon felé. Erre viszont egy félelmetes kép következik: „Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.” Mindnyájan tudjuk, mi a halál, mindnyájan szereztünk tapasztalatokat a sötét árnyakról, mindnyájunkra rátört néha a félelem, ha sötét, veszedelmes utakon jártunk. De itt a vigasztalás: Velem vagy! Gyakran tapasztalhatjuk: a kisgyerek nem fél, ha fogja kezét az édesapja. Vidáman lépegethetünk mi is, ha velünk az oltalmazónk. A zsoltár folytatódik: „Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.” Ilyet is láthattunk, mikor a pásztor botjával visszaterelgeti a nyájhoz az elbarangoló juhot. Amikor a juh érzi hátán a bot ütését, nem örül neki. Pedig milyen jó újra ott lenni a pásztor mögött vándorló nyájban. Hirtelen új kép tűnik fel a zsoltárban: „Asztalt terítettél számomra, olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted.” Itt már nem a pásztor és a juh viszonyáról van szó, hanem egy kedves házigazdáról, aki pompás lakomát készített nekünk: poharamat csordultig, bizony csordultig megtölti finom borral, és a fejem csak úgy ragyog az illatos olajtól. A zsoltár vége pedig most már világosan beszél: „Jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.” Az idő és az örökkévalóság kapcsolata jelenik meg itt: isteni jóság és irgalom vezet egészen a végső beteljesedésig, amíg el nem jutunk arra az elképzelhetetlenül csodálatos helyre, ahol utunk végén otthon leszünk, magának az Úristennek a házában.
Az Úr az én pásztorom.---1A--
Miért írta Dávid a 23. zsoltárt? Hogy erősítse Istenbe vetett hitünket és emlékeztessen, kicsoda az élő Isten. Isten, aki soha nem változik, aki mindig ugyan az.
Amikor Lloyd Douglas A palást
c. novella írója szeminarista volt, egy panzióban lakott. Egy nyugdíjas,
kerekes székes zeneprofesszor a panzió első szintjén élt, akihez Douglas minden
reggel benézett és a következő kérdést tette fel: „Nos, mi a helyzet?” Az idős
ember elővette a hangvilláját, odaütötte a kerekes szék oldalához, és azt
mondta: „Ez egy C hang! Tegnap is C hang volt, holnap is ugyan az a hang lesz,
és ugyan ez a hang fog megszólalni C-nek ezer év múlva is. A Bé hang is
félhang, a kereszt előjeles hang is félhang, de barátom ez egy egész C hang.”
Neked és nekem az egész C
hangra, az állandóságra, van szükségünk. Éltél már meg változást az életedben?
Az emberi kapcsolatok időnként változnak, az egészség megromolhat, az időjárás
rendszerint változik, de Isten, aki a teremtett világot uralja, tegnap és ma is
ugyan az. Ugyan az a meggyőződés, ugyan az a terv, ugyan az a hangulat, ugyan
az a szeretet, aki soha nem változik. Az egyetlen biztos pont ebben a változó
világban. Vagy nekünk nincs szükségünk állandóságra? Esetleg nincs szükségünk
egy biztos pásztorra? Nagyon is szükségünk van az Örökkévalóra. Senki más nem
tud életet teremteni. Ahogy a 90. zsoltár mondja: „Mielőtt hegyek
születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké, vagy
te ó Isten!” (Zsoltár 90:2).
Senki nem tudja Őt sem
eltüntetni, sem megerősíteni. Mert Istennek hatalma van a teremtett világ
felett, amit megalkotott és szeretettel vezet. Ez az Isten vállalta emberségét
az Úr Jézus Krisztusban, hogy ne bűneink szerint ítéljen meg az Atya, hanem
hogy Krisztus szeretete békéltessen meg minket az örökkévaló szeretetben. Ennek
az Istennek nincs teste, arca, sem semmilyen emberi jellemvonása, mert Isten
Lélek (János 4:24).
Mindenütt ott van, mindenkit
elér, minden imádkozót meghall, minden könnyet letöröl. Egy jó barát megvigasztalhat,
ha bajban vagy; de szükséged van Istenre, aki lecsendesíti a belső
békétlenséget. Egy családtag foghatja kezedet a betegágyad mellett, de
szükséged van Istenre, aki úrrá tud lenni a betegségen. Lehet vitázni az élet
értelméről, de szükséged van Istenre, aki az élet értelme.
Szükséged van Istenre, aki szelíden megérint, és gyengéden magához öleli életedet. Szükséged van Istenre, aki halálnak virágát adta a keresztfán, hogy neked életed legyen és bővelkedj. Szükséged van az élő Istenre, aki a zsoltáron keresztül téged is megszólít, Isten a te vezető pásztorod is. Ámen
Szükséged van Istenre, aki szelíden megérint, és gyengéden magához öleli életedet. Szükséged van Istenre, aki halálnak virágát adta a keresztfán, hogy neked életed legyen és bővelkedj. Szükséged van az élő Istenre, aki a zsoltáron keresztül téged is megszólít, Isten a te vezető pásztorod is. Ámen
5. Az Úr az én Pásztorom.
Az Úr az én Pásztorom,
nyomában járok,
mellette nem szűkölködöm.
Zöldellő réteken pihentet engem,
csendes vizekre terelget.
Jézus, drága jó Pásztorom,
Úr Jézus, Te tudod mindnyájunk nevét.
Jézus, követünk bárhová is mondod,
Jézus, mi is halljuk, halljuk hangodat.
Lelkemben felvidít nevéhez híven,
az igazság útján vezet.
Nem érhet soha semmi baj, mindig
velem vagy, botod oly biztonságot ad.
Jézus, drága jó Pásztorom,
Úr Jézus, Te tudod mindnyájunk nevét.
Jézus, követünk bárhová is mondod,
Jézus, mi is halljuk, halljuk hangodat.
Az ellenségeim előtt asztalt terítesz,
olajjal elárasztod fejem.
Jóságod, s kegyelmed Uram, követnek engem,
amíg csak tart az életem.
| :Jézus, Téged vár ez a nép vissza!
Jézus, Te mondod: Ne félj kicsi nyáj! : |
mellette nem szűkölködöm.
Zöldellő réteken pihentet engem,
csendes vizekre terelget.
Jézus, drága jó Pásztorom,
Úr Jézus, Te tudod mindnyájunk nevét.
Jézus, követünk bárhová is mondod,
Jézus, mi is halljuk, halljuk hangodat.
Lelkemben felvidít nevéhez híven,
az igazság útján vezet.
Nem érhet soha semmi baj, mindig
velem vagy, botod oly biztonságot ad.
Jézus, drága jó Pásztorom,
Úr Jézus, Te tudod mindnyájunk nevét.
Jézus, követünk bárhová is mondod,
Jézus, mi is halljuk, halljuk hangodat.
Az ellenségeim előtt asztalt terítesz,
olajjal elárasztod fejem.
Jóságod, s kegyelmed Uram, követnek engem,
amíg csak tart az életem.
| :Jézus, Téged vár ez a nép vissza!
Jézus, Te mondod: Ne félj kicsi nyáj! : |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése