---KÜLÖNBÖZŐ FORDÍTÁSBAN ---

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól; mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem." (Károly fordítás) 

 "Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem." (Magyar Bibliatanács - "Új fordítás")

"Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem." (Neovulgata - Szent Jeromos)

"Bizony, még ha a halál árnyékában, sötét és mély völgyeken kell is átmennem, akkor sem félek a gonosztól, mert te, Örökkévaló, ott is velem vagy. Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet." (Egyszerű Fordítás)

árnyékának völgyében.--

Csak árnyék. A skót felföldön meglátogattam egyszer egy öreg pásztort. Valahol a tágas legelőn volt az istenfélő öreg kunyhója. Nagyon beteg volt; kicsiny kamrácskájában feküdt az ágyon, felpolcolt párnákon. Már légszomja volt és látszott, hogy közel a vég. Mélyen ülő szemében nagy félelem tükröződött mindent elkövettem volna, hogy segítsek rajta.

 Elfúló hangon suttogta:

- Meg kell halnom és nagyon félek.

 Elővettem a Bibliámat, és elolvastam belőle néhány ígéretet, ö azonban félbeszakított, és szomorúan mondta:
- Mindezt ismerem, de nem vigasztalnak most engem.
- De hiszel az Úr Jézusban?
- Teljes szívemből - hangzott azonnal a válasz.
- És ez nem elég ahhoz, hogy teljes biztonságban tudd magad?
- De igen, és mégis félek, nagyon félek.
Fellapoztam a 23. zsoltárt és megkérdeztem:
- Emlékszel a 23. zsoltárra?
- Hogy emlékszem-e? -felelte indulatosan. -  kívülről tudtam már akkor, amikor te még a világon sem voltál, és azóta is sok százszor elolvastam.
-Egy verset azonban nem tanultál meg elég jól.

És lassan felolvastam: Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. 

Aztán így folytattam:

- Biztosan emlékszel, milyen az, amikor árnyék borul a völgyre. Féltél az árnyéktól?
- Én és a félelem? Nem, Dávid Donaldson ereiben bátor vér folyik, és ilyesmitől még soha nem félt.
- Arra sem gondoltál ugye, hogy az árnyék mindörökre ott marad, és soha többé nem látod a napot?
- Nem, ilyen ostoba sem voltam soha.
- És most mégis félsz egy árnyéktól.
Hitetlenkedve nézett rám.
- Bizony - folytattam - a halál árnyéka csak rövid ideig borul rád, hogy elsötétítse Isten kegyelmének napját. De hát csak árnyék ...
Reszkető kézzel fedte be a pásztor az arcát. Egy pár percig semmit sem szólt. Aztán kezeit a takaróra ejtve, önmagának mondta:
- Annyiszor olvastam ezt a verset, de soha még így nem értettem meg, mint most. Árnyéktól félek, igen, árnyéktól. - Aztán rám nézett, arca sugárzott és feltartott kézzel kiáltott:  - Igen, most már látom, a halál csak árnyék, mely elvonul. Nem, most már nem félek.

Ne áltasd magad! Ha még nem tértél meg, és a halál hirtelen eléd áll, akkor nem árnyék csupán, hanem borzalmas valóság, nem felhő, hanem szétzúzó ököl, amely oda taszít, a kárhozottak helyére. Aki ettől nem fél, az nem érez normálisan, csak Isten szabadíthatja meg tévedéséből. A halál után ítélet következik. De ha valóban félsz ettől, akkor bízva tekints Krisztusra, aki meghalt, hogy sokak bűneit hordozza.