„Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) A vallásosságomat a hit tölti meg élettel. De a hit nem a sajátom. A hit nem döntés, nem érzés, nem norma, nem jutalom. Hitetlenül, kételkedve kérni Istent csak egyfajta megérzés, hogy van kihez fordulni, de ez még nem meggyőződés. Az „új embernek” a megbocsátásból születik a békessége, amely kapuja Isten országának. Hogy létezik-e ez az átjáró, azt csak azok tudják elmondani, akik megkapták Istentől a hit speciális látásmódját. Ez nem adhat büszkeséget, inkább csak egészséges, kiegyenesedett derekat, Isten akaratát, fürkésző tekintetet. (Benkóczy Péter)
---------------------------------------------------

„Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5) Isten annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy ha hiszünk benne, el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Mi sem lenne természetesebb a részünkről, mint a hálaadás ezért a hatalmas szeretetért és jóságért, ennek viszonzása kérdések és feltételek nélkül. Ám mivel egyszerre vagyunk igazak és bűnösök, nem tudunk így szeretni.                          De naponként imádkozhatunk azért, hogy Isten megtisztítsa a szívünket és az életünket, képessé téve minket ezáltal arra, hogy mindig és minden körülmények közt őt szeressük, rá tekintsünk, felé forduljunk teljes szívünkkel, lelkünkkel és minden erőnkkel.                           (Gazdag Zsuzsanna)