Bűnismeret a törvény által.
Én pedig egykor törvény nélkül éltem. De a parancsolat eljöttével életre kelt a bűn, én pedig meghaltam. (Róma 7, 9-10)
Az apostol három állapotot különböztet meg: törvény nélkül, törvény alatt, törvényben. "Én pedig egykor törvény nélkül éltem." Ezzel az apostol nem gyermekkorának idejére gondol, hanem életének arra a korszakára, amikor az isteni akarat, a szent Isten követelményei a maguk mélységében még nem értek el a tudatáig. Így van ez a legtöbb emberrel. Ismerik ugyan Isten parancsait, még hiszik is, hogy eleget tudnak azoknak tenni, mivel kifejezetten nem vétenek annak betűi ellen.
A törvény betűi szempontjából Pál feddhetetlen volt (Fil 3, 6). Így vannak sokan a keresztyén tanítással is. Értelmükkel felfogják azt, de belső tartalma elől szívük zárva marad. Csak akkor vált a bűn élővé és égetővé Pál számára, amikor belsőleg felfogta a törvény értelmét. Előzőleg teljesen érintetlen maradt a szíve ebben a tekintetben. De később különösen egy parancs nehezedett súlyosan a szívére: még csak ne is kívánd! Addig nem is gondolt a törvénynek erre az oldalára. Úgy gondolta, hogy "mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva". A bűnről mint cselekedetről gondolkodott.                     A szívből származó gonosz gondolatokat és vágyakat a maguk szörnyűségében nem látta meg. Milyen sokan vigasztalják magukat azzal: "hiszen én semmi rosszat nem cselekszem! Ez azt jelenti, hogy nem ismerik a bűnt a maga mélységében, nem értik meg, hogy "belülről, az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések..." (Márk 7, 21-22). A lelkiismeret akkor ébred fel, amikor így ismeri fel a törvény lényegét. Most lesz az ember igazán bűnössé. Előzőleg a bűn halott volt. Jelen van ugyan a lélekben, de úgy, mint a test belsejében meghúzódó betegség-csíra, melyet csak egy bizonyos gyógyszer hoz elő. Amint az ember szívében megértette az isteni törvényt - a rejtett gonosz napvilágra kerül. Az önigazult ember, akinél hiányzik a voltaképpeni bűnismeret, még élvezi az életet és jól is érzi magát. De élete csak látszatélet. Mihelyt a bűn életre kel, egy haldoklási folyamat indul meg. A gondatlan életnek és az önigazultságból származó biztonságérzetnek vége. A bűn szörnyű hatalma most lesz igazán világossá az ember előtt. Ha be tudná tartani a törvényt, ez életet jelentene a számára, de mivel nem tudja, az kiszolgáltatja őt a halálnak.