"A restnek kívánsága megemészti őt..." "...Szép dolog (az embernek) jól élni minden munkájából, amellyel fárasztotta magát a nap alatt..."
(Péld 21,25; Préd 5,18)
"A Jordán völgyének városai közül Sodoma volt a legszebb... Lakosai kevés munka árán megkaphattak mindent, amire szükségük volt. Mintha az egész év ünnepek sorozata lett volna. A mindenütt uralkodó bőség fényűzést és gőgöt szült. A tétlenség és gazdagság megkeményítette a szíveket, amelyeket sohasem sanyargatott a nélkülözés. Az emberek érzéki élvezetekbe merültek. »Ímé, ez volt vétke Szodomának, a te öcsédnek:« – mondja Ezékiel próféta –, »kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál... Felfuvalkodtak, és utálatosságot cselekedtek előttem, ezért elveszítettem őket, mikor ezt megláttam« (Ezék 16,49–50).
Semmit sem kívánnak az emberek jobban, mint a gazdagságot és a kényelmet, pedig ez okozta azokat a bűnöket, amelyek a síkság városainak pusztulásához vezettek. Haszontalan, tétlen életük miatt áldozatul estek Sátán kísértéseinek, és eltorzították önmagukban Isten képmását. Sátáni jellemvonásokat tükröztek. Az emberiség legnagyobb átka a tétlenség, mert erkölcstelenséget és bűncselekményeket von maga után. Gyengíti az értelmet, a felfogóképességet, és megrontja a lelket. Sátán lesben áll, készen arra, hogy tönkretegye a vigyázatlant, aki szabad idejével alkalmat kínál neki arra, hogy valamilyen vonzó álarc leple alatt hozzáférkőzzék. Akkor a legsikeresebb, amikor az embert tétlen óráiban kísérti meg."
(Pátriárkák és próféták, Sodoma pusztulása c. fejezetből)

-----------------------------------------------

"Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett."
(Luk 19,10)
"A rabbiknak nem tetszett, hogy» a vámszedők és bűnösök« Jézus köré gyűltek. »Ez bűnösöket fogad magához «– mondták... Ő, aki olyan emelkedettséget mutat, miért nem velük barátkozik, miért nem követi az ő tanítási módszerüket? Ha igazi próféta volna – mondták a rabbik –, egyetértene velünk, és úgy kezelné a vámszedőket és a bűnösöket, ahogy megérdemlik. A társadalom lelki őreit bosszantotta, hogy Jézus, akivel állandóan vitatkoztak ugyan, de akinek tiszta élete ámulatba ejtette és megítélte őket, szemmel láthatóan inkább a társadalom kivetettjeivel rokonszenvez... Dühítette őket, hogy ezek az emberek nem járnak a zsinagógába. Az írástudók és a farizeusok elmarasztalva érezték magukat Jézus jelenlétének tisztaságában. Hogyan lehetséges, hogy a vámszedők és a bűnösök viszont vonzódnak Jézushoz?
Az írástudók és farizeusok nem tudták, hogy a magyarázat éppen vádaskodó, gúnyos szavaikban rejlett: »Ez bűnösöket fogad magához.« Azok az emberek, akik Jézushoz jöttek, a közelében úgy érezték, hogy még számukra is van menekvés a bűn csapdájából. A farizeusok csak megvetették és elítélték őket. Krisztus pedig Isten atyai házától elidegenedett, de általa el nem felejtett gyermekeit üdvözölte bennük. Nyomorult, bűnös voltuk miatt csak még inkább szánta őket. Minél távolabb tévedtek tőle, annál mélységesebben vágyakozott a megmentésükre, és annál nagyobb áldozatot volt hajlandó hozni a szabadulásukért."
(Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)