TUDÁSRA ÉHES EMBER.

Budapesten az Írók boltja az a hely, ahol még lehet értéket, hordozó műveket olvasni, vásárolni, és azokról beszélgetni. Itt nem cél a népszerűség. Helyette mélyszántást végeznek a valódi kérdések és gondolatok. Egy neves író úgy nyilatkozott erről a helyről, hogy ez egy „sziget az általános taplóságban”. Döbbenetes az a felszínesség, amely mindenfelől lufiként lebeg felénk, felkínálkozik, felizgat, és szétpukkan a kezünkben. Így semmisül meg azonnal, és teljesen (49) az alap nélkül épített ház is. Isten Igéjének természete az, hogy nekünk jön, és mélyre hatol, egészen a vesékig és a velőkig. A vese abban a korban azt fejezte ki, amit ma tudat alattinak hívunk. Az Ige leás egészen létünk magváig, „eredetéig” (Bonhoeffer): az Úr Istenig. Ettől kezdve kínoz a látványos, de csalóka felszín; sőt nem elég az ember által készített vasbeton alap sem, mert az Úr által odahelyezett kősziklára, Krisztusra van szükség. Ettől kezdve jöhet a szélvihar, a kőszikla nem inog meg, így mi is megállhatunk!
1Királyok 8,22-66    21. zsoltár.
----------------------------------------------------------------------------

Meg szeretném osztani veletek, hogy mi is történt, amikor olvastam a Lukács evangéliumából a sziklára épített ház történetét.
Isten a Lk 6, 47-49 -ben szólt hozzám, mint egy tanításként, megerősítésként úgy érzem.
Nem szeretem, ha jönnek az életemben az árvizek: a mások mit gondolnak árvize, anyum megjegyzései árvize, "most vajon mit kell tennem...?" árvize.
A ház az én vagyok, az életem. S nem az árvizek minősítik a házat, hanem az alapja. A ház nem attól van rendben, mert alig van árvíz, vagy éppenséggel sok az árvíz, hanem mert az alapja kősziklára van építve.
Az életemet nem a körülmények minősítik, hanem amire van építve az életem.                                       Ezt mondta el Isten nekem egyik este, s még azt is, hogy életem akkor van, ha kapcsolatban állok az élet forrásával.