Feltétlenül- 

A feltétlen szeretet képessége és gyakorlata 
az ember legnagyobb isteni adománya és csodája, 
amit nem kell kiérdemelni, 
s amire nem lehet érdemtelenné válni, 
s ami nem függ az idő és a körülmények változásától 

*Mi lett volna, ha.

Sohasem tudhatjuk meg, 
hogy milyen más ember lett volna belőlünk, 
ha sorsfordító döntéseinket máshogy hozzuk meg - 
más pályára megyünk, más lesz az élettársunk 
(mert mindez nem volt megírva a Sors Könyvében, 
s e gondolat akkor bánt minket, ha válságban vagyunk)

*Savanyú a szőlő?

Nincs hervasztóbb annál,
Mint amikor valaki meg akarja idelogizálni,
Hogy miért jó neki a panellakás, a társtalanság stb.
Pláne, ha itt és most lenne lehetősége változtatni,
„Csak” éppen az a fránya életbátorsága hiányzik…

*

Kóborló 

Addig vagy szabad ember,
Amíg ki mersz állni az út szélére stoppolni,
Még nem tudod merre mész és hol alszol ma éjjel,
Legalább belekóstolsz a vagabund/nomád életbe…?
--------------------------------
Egy boldog ember.

Nem költ drága fölös-káros szerekre, vagy pereskedésre,
Nem válik el feleslegesen és károsan és igen költségesen,
Nem tékozolja idejét depressziós és más betegség-játszmákra,
Nem könnyen csábítható bűnre, bűnbandákba vagy szektákba!
Ezért is kellene megbecsülni a balgaságot, korholó bölcseket!!!
A bölcselkedést megszerettető gondolkodókból túl sok van?
Még a magyar hagyomány is kevés: Eötvös, Kölcsey, Hamvas…

*Átlátszó felelősséghárítások…
…
Nem öljük meg Józsefet, csak a mély kútba dobjuk,
És akkor majd nem tapad vér a kezünkhöz?

*Akinek nincs a zsebében egy húszas,
Azt még a mondás szerint a kutya is lepisili

*"Amikor az ember eljut odáig; hogy képes a „szívével gondolkodni és az agyával érezni”, vagyis intellektuális erejét a szeretet szolgálatába állítja, akkor végre tudatos építőjévé válik a kozmosznak. Teremt, mint egykor teremtett..."