AMÍG IDŐNK VAN!    

Szállnak az évek, elszáll életünk.

Ősz lett, pedig tegnap üde tavasz volt.

Sürget a kiáltás, mit nem feledhetünk:

Ameddig még időnk van, tegyünk jót!

Fáradhatatlanul vessük a jó magot:

szeretet tettét és szerető szót!

Amit elvetettél, egykor arathatod.

Ameddig időnk van, tegyünk jót!

TANÁCS    

Kiket szeretsz, s akik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek,

Ne haragudj rájuk sokáig!

De öntsd ki szíved s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét

Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik!

Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben,

De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy hát büszke, légy őszinte,

Híved legott azzá lesz szinte.

Oszlik gyanú, megenyhül bánat!

Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késő a bocsánat.

               Gyulai Pál