Ecce Homo

Labda-fejed, tégla-tested,
karó-kezek, karó-lábak,
ezzel járod a világot.
agyad finom műszer,
zselészemmel nézel.
Huzalok az idegek,
kábelek: erek, belek
mészből váz a csontozat,
szerveknek véd-boltozat.
Üzemanyagunk a vér,
keringeti oxigén.
Motorunk a szív, tüdő,
ebből van életerő.
önműködő szerkezet,
bonyolult és összetett.
Olykor meghibásodik,
alkatrésze elveszik...
többnyire javítható,
alkatrész pótolható.
Élő robot az ember,
alkotta egy zseniális Mester,
senki nem találkozott vele,
nincs javító műhelye.
Istennek nevezzük őt,
világunkat teremtőt,
Ő lehelt lelket belénk,
őt kérjük: jöjj, nézz felénk!
Bízunk benned, légy velünk
ó irgalmas istenünk!

----------------------------------------------------------------------------------------

            Czinke Tibor
Levél a bánatnak

Levél a bánatnak


Jégvirágot küldök bánatomnak,
egy csokrot, s ablaküveg-vázába tegye,
ne bámuljon irígyen semmi szépre,
homály szegődjön világa elé,
vagy halálban hunyjon szeme!

Föld borítsa bánat homlokát,
s azt megannyi vastagon tegye,
hangya martalék legyen kenyere,
lefele kaparjon, föld tengelye felé,
ne is tudhassam szenved-e!

Óceán robajos gőgje rothassza,
planktonok milliói fonják tele,
bevakult alantsággá váljon ördöge,
hal-had csipkedje, legyen málé,
szívét szorítsa gyászba köpenye!

Levendulák illata, óh', ha fullasztnák,
daloló porzókkal volna teli zsebe...
Egy mukkot se bú!...mert izibe tüsszentne,
s ez légütéstől roppanna ketté,
kétségbeesett szíve gyökere.

Őserdő párái ríjjanak érte hiába,
párduc naptalan prémje fogadja be,
ha létezni, még mindig vóna kedve,
viszkető hátán kaparja piros vérré,
vagy oltsa lehelletét cirkuszi medve!

Költők tollából zúgolódj csak!
Minden nép honában, nyugvó béke,
végzete szomornak, áldott kötött kéve,
s mint utolsó szónoklat Istené,
ki hiszi a glóriát, nem lesz kivéve!