"Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem"2Mózes 23:20

Párbeszéd Istennel: Emlékszel? Azt mondtam, nem létezik a jóságod, mert nem adtad meg neked azt, hogy mindenki a barátom legyen..és néha azok is cserben hagytak, akiktől a legtöbbet vártam?!

Emlékszel? Sose hittem abban, hogy létezik egy út számomra, amit még születésem előtt kijelöltél?

Emlékszel? Letagadtam minden értem tett csodámat, mert a csoda csak a mesék lapjain létezik és nem hittem abban, hogy az TE időzítésed mindig tökéletes.

Egyszer azt gondoltam elszakítasz a családomtól, és nem lehetek velük, amikor szeretnék, pedig te minden helyen, ahol megfordultam egy új családot adtál nekem.

Azt mondtam nehéz a teher, hogy én nem vagyok neked való, de Te adtál nekem még egy feladatot.

Emlékszel? Amikor úgy sírtam, ahogyan ember csak sírhat, nem vettelek észre, hogy leültél mellém a padra ott a Városligetben, és menekülni akartam ölelő szereteted elől, mert azt hittem, Te túl elfoglalt vagy… Pedig ott voltál, hiszen minden egyes sárga falevél megrezget isteni lépteid alatt, csak én voltam olyan süket és vak, hogy nem vettelek észre…

Emlékszel? Ki akartam hagyni a találkozót, mert úgy gondoltam én nem érdemlem meg, hogy szeressenek...De küldtél mellém egy angyalt, aki elvezetett a célállomásig!

Gyakran az én félelmeim végtelen papírjába csomagoltalak, és azt hittem Te olyan vagy, mint aminek bemutattak, mint amit belém sulykoltak a gyülekezetben…

Azt hittem ostorral vered szeretetből gyermekeidet és nem felejtesz, mert van egy jegyzőkönyved… hogy nevetsz rajtam, amikor rossz történik velem, és megbüntetsz engem.

De te megkerestél engem. Először furcsán néztem Rád, mert valami álomnak hittelek, és aztán lassan látni kezdetlek. Gyönyörű voltál. Amikor arcodba néztem, mintha csak a nap legfényesebb sugarai melegítették volna fel deres arcomat. Kezed érintése olyan erős és biztonságot adó volt, és amikor megszólaltál egy csapásra minden megváltozott. Végtelen szereteted nemcsak szürke imáink elmormolt szintjén maradt, hanem élő valósággá vált.

Azóta élek én igazán, és bárki bármit mondana Rólad, tudom, csak az élet gondjainak festéke mázolta át az eredeti képet. Mert te a saját képedre és hasonlatosságodra teremtettél meg, szeretetből és szeretetre teremtettél. És Te minden egyes fordulónál ott voltál és vagy, hogy nehogy eltévedjek, mert térképpel a kezemben is képes vagyok rossz irányba haladni. Ott vagy és megállítasz, mert nem veszem észre, hogy a célba értem már és még mindig csak futnék és futnék…

Ma is tedd ezt velem, és vedd el a félelmeimet, hogy nagy levegővel nekivágjak az Ismeretlennek, ami előttem ragyog. És ha te Velem jössz, akkor nem történhet velem nagy baj. Ha Te ott vagy, akkor én is bátor vagyok. Ha Te szeretsz, én is könnyebben szeretek. Ha Te vagy az első, akkor mindenki az első lehet nekem és nem én vagyok a fontos. Ha itt vagy, minden olyan más…

Emlékszel rám? Még mindig én vagyok, csak most már ismerem a Hozzád vezető utat. Angyalod vezet arra, amerre mennem kell.

És Te is az igazi cél felé haladsz?