Ki embere vagy te?
Az emberek azt gondolják, hogy ők a maguk urai. A hívők tudják, hogy ez nem így van. Vagy a Sátánt szolgálja az ember, vagy Istent. Harmadik lehetőség nincsen. Lehetek Isten küldötte, szolgája, vagy pedig a Sátáné kell, hogy legyek. A döntést nekem kell meghozni. Szembesülnünk kell azzal, hogy kinek az emberei vagyunk! Valóság-e az, akinek én tartom magamat? Mert előfordul az, hogy állítok magamról valamit, és nem biztos, hogy az úgy van. Nem biztos, hogy jól ismerem magam. Volt egy gyülekezet a Jelenések könyvében, aki azt mondta magáról, hogy: meggazdagodtam, semmire sincs szükségem. Az Úr másként látta: - Nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, nyavalyás, vak és mezítelen;
Remélem, mi tudjuk, ki embere vagyunk, kinek szolgálunk, kit képviselünk itt e földön, hogy hová valók vagyunk és hová megyünk! Az utunk vezet valahova! Egyszer meg fogunk érkezni a célba, és az fog fizetni, akinek szolgáltunk! Ha az Urat szolgáltuk, akkor ő fizet cselekedeteink, utaink szerint. Ha a Sátánnak szolgáltunk, az ő embere voltunk, akkor tőle fogjuk kapni a jutalmat. Istentől pedig az ítéletet.

Ahhoz, hogy Istenhez tartozzunk, szükség nékünk újonnan születnünk víztől és Szentlélektől. Hallottam már általam komolynak tartott prédikátortól azt a kijelentést, hogy az üdvösséghez nincs szükség Szentlélek-keresztségre. Testvérek, ez hazugság! ;Akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az Övé!;(Rm 8:9) Nagy szükség van Rá! Ez egy nagy titok, egy drága ajándék! Aki elnyerte a Szentlélek-áldást, az Istentől született, királyi gyermek. Akik elnyertük Isten Lelkét, elmondhatjuk bátran, hogy Isten gyermekei vagyunk! Bár még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk, de ha nyilvánvaló lesz, hasonlóak leszünk Őhozzá; Még nem vagyunk hasonlóak, de szeretnénk azok lenni! Isten segíti ebben a törekvésben az övéit!

Kit képviselünk ezen a földön? Mi a békéltetés szolgálatát kaptuk, hogy Krisztusért járjunk követségben, kérve az embereket, hogy béküljenek meg Istennel! ;Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket!; (I. Pt.2:9)                                                   Ki embere vagy te? A világosságé vagy a sötétségé? Aki a világosság gyermeke, az nem járhat a sötétségben! Az övéit Isten kihozta a világosságra!

Ezen a világon nem magamat kell képviselnem, hanem az én Istenemet. Mint egy nagykövet, akit azért küldtek, hogy idegen országban képviselje a hazáját. És meglátszik rajtunk, hogy kit képviselünk! Ezt nem lehet elrejteni! Vagy ahhoz a nyájhoz tartozunk, amely Jézusé, vagy a Sátáné vagyunk! Isten óvjon meg attól, hogy a világhoz tartozónak találtassunk! 

Ezen a világon nem magamat kell képviselnem, hanem az én Istenemet. És meglátszik rajtunk, hogy kit képviselünk! Ezt nem lehet elrejteni! Isten embere már a megjelenésével igazolja azt, hogy hova tartozik, meg sem kell szólalnia.

Jézus még nem mutatkozik be a samáriai asszonynak, amikor inni kér, mégis felismeri őt: - Hogyan kérhetsz tőlem zsidó létedre? Honnan tudta, hogy ő zsidó? Látta rajta, megvoltak a jellemző jegyek a viseletén. A másik jegy a beszéd. Ha a megjelenésünk nem is mutatná kilétünket, vagy azzal be is csaphatunk másokat, a beszédünk az biztosan elárul bennünket!

Pétert is felismerték a beszédéről, „te is Galileai vagy”.

Hisz mindannyian megnyilatkozunk valamilyen módon. Főleg krízishelyzetekben lehet lemérni valakinek a szavain, a hanghordozásán, egész viselkedésén, hogy ő valóban egy békességgel rendelkező ember, akiben Isten Lelke van, vagy olyan, aki pillanatnyilag nem Isten embere. Mindannyinkkal előfordul, hogy bűnöket követünk el, főleg beszédben. Azt mondja Isten Igéje, hogy ;Aki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember!;(Jak 3) Ha mi bizonyságot teszünk róla, hogy Istenhez tartozunk, mit gondoltok, mennyire figyelnek oda az emberek a beszédünkre? Talán azt hittük, hogy bizonyságunk süket fülekre talált. De attól a pillanattól fogva figyelni fognak, hogy amit mondtunk, valóság-e? Amit beszélünk, annak hatása van. Épít, vagy rombol.

A következő jegy a cselekedet. Ha beszédeinkre tudunk is vigyázni ideig-óráig, cselekedeteink révén minden nyilvánvalóvá lesz.

Dániel nem csak beszélt Istenéről, hanem tetteiben élte is hitét. Naponta háromszor imádkozott kitárva az ő ablakát Jeruzsálem felé. Még akkor is így tett, amikor ezért halálos ítélet járt! Ellenségei pont ezt használták fel ellene. Az oroszlánverembe került. Amikor Dárius másnap az aggodalomtól átvirrasztott éjszaka után kora hajnalban odamegy a veremhez, mit mond? ; Dániel, az élő Isten szolgája; meg tudott-e szabadítani téged a te Istened, akinek te szüntelenül szolgálsz? ; Honnan tudta, hogy így kell megszólítani Dánielt? Az élő Istennek szolgája! Látta viselkedését, viseletét, hallotta beszédeit, figyelte cselekedeteit, és érezte, hogy így kell szólítania. Mi történik akkor, ha Isten gyermeke próbába kerül, veszteség éri, szenvednie kell? Nagy baj lenne akkor, ha Isten embere is úgy viselkedne, mint a világiak! Ők kétségbeesnek, előkerülnek a miértek, esetleg átkozódnak is, szidják Istent és az embereket, okolják egymást. Ki embere vagy a szenvedésben?

A százados látta Jézust a kereszten szenvedni. Végignézte haláltusáját, látta minden mozdulatát, hallotta minden szavát. Szívében megszületett a felismerés: - Bizony, ez az ember Isten Fia volt! Milyen imádságai voltak a Megváltónak? Már a Gecsemánéban indult haláltusája:- Legyen meg a te akaratod! Aztán a százados hallotta: - Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek! -                A te kezedbe teszem le az én lelkemet! Látta a jobb latort felemelő szeretetét. Az ellenségeinek megbocsátást, kérő szenvedőt. Az édesanyjáról gondoskodó fiút.         

Az engedelmes Bárányt. Jézus magatartása, lelkülete elárulta, kicsoda Ő tulajdonképpen.
Ha betegség, szenvedés, veszteség ér, mit látnak rajtunk az emberek? El tudják-e mondani, amit mi mondunk magunkról? Bizonyára ez az ember Isten fia, mert látszik rajta!?

Keresztelő Jánost megkérdezik: - Ki vagy te? Mit mondasz magad felől? Ő így válaszol: - Kiáltó szó vagyok a pusztában; Mindannyian szavak vagyunk ebben a világban. Valamit hirdetünk. Itt vagyunk a pusztaságban, ami nem otthonunk, csak átvonulunk rajta. Mi is kiáltó szó vagyunk a pusztában. Puszta lehet a szeretet hiányában egy családi élet, puszta lehet a rossz életkörülmény, a csüggedés, a keserűség. Olyankor kinek a szavai vagyunk? Isten tud-e rajtunk keresztül szólni? Ki embere vagy és honnan jöttél? Hordozzuk-e azokat a mennyei jegyeket, amik elárulják rólunk, hogy Istenhez tartozunk?  Válaszoljunk ma ezekre, a kérdésekre!

Az Úr szelet bocsát az Ő szérűjén! Nem véletlen kerülünk bele a próbákba, hanem ott lesz nyilvánvalóvá, hová valók vagyunk, kihez tartozunk!

Két csoport van a világban, Isten népe között is! Vannak a kecskék és a juhok. Nagy különbség van közöttük! Külsőre is, de főleg a viselkedésben! A juhok szeretnek összebújni, szeretik az összetartást. Némán, csendben tűrik a nyírást. Én láttam egyszer, rémes, mit ki nem bír szegény állat. A kecskének van két kis szarva, és azt használja is. Sokszor a sajátjának is nekimegy. Elgondolkodtató! Ki embere vagy te? És honnan való vagy? Eljön az idő, amikor az Úr Jézus szétválassza a nyájat. A juhokat külön a kecskéktől. És a szerint történik a választás, hogy ki embere vagyok. Ha az övé vagyok, akkor a jobb keze felől fog állítani.   Ha nem az övé vagyok, akkor bal kéz felé. És amelyik oldalon állok, annak jutalmát veszem. Oda fogok menni. Te hova tartasz? Ma még lehet változtatni útirányt. Most hol vagy? Merre tartasz? Az - az út, amin mész, hová vezet? Hova fogsz megérkezni? Oda, ahová szeretnél? Nagy kérdések ezek! Válaszoljunk még ma rá!

-----------------------------------------------------------