-----------------------------

ZÁKEUS          

Látni akarta!... Szólani hozzá,

Közelébe menni? ... ó, dehogy is mert.

Érezte, tudta, látni is elég,

Ha szívvel nézi az áldott Mestert.

Érezte: kicsiny, por, semmi Hozzá,

De egy tekintet égig emeli,

Mert szomjas lelke az élő hitnek

Izzó tüzével színültig teli.

Tudta: hogy nem kell hazug bókoknak

Cifra rongyába bujtatni szavát.

Elég, ha látja az égi Mester

Békét sugárzó isteni arcát.

Az üdvösséghez pillanat elég!

Minden kincs érte mégis oly kevés.

De minden kincsnél gazdagabb a perc,

Ha Isten szeme reád visszanéz.

Zákeus!... Hol van a földi vagyon,

Amit gyűjtöttél? ... Semmi maradt.

De hogy az Úrra vártál egykoron...

Örökké fénylik az a pillanat!

Hol van a nagyok zsíros portája? !

Dicsőség, bőség, hatalom, vagyon!

Évezredeknek kapzsi szolgái

Mennyi könnyet s vért hullattak azon!?

De tőled senki el nem vehette

A rád sugárzott égi glóriát,

Hogy vártad, vártad, vendégül láttad

Isten egyszülött szent Fiát.

               Kirjákné, Kovács Emma

------------------------------------------------

EGY A SZÜKSÉGES.         

Egy a szükséges... amíg élünk

Csak ezt keressük szorgosan;

S ha megtaláltuk, mit se féljünk,

Haladhatunk már biztosan.

Nem földi kincs, amit a rozsda

Megemészthet itt, vagy melyet

Magával vinni más világra

Szegény lelkünknek nem lehet.

Nem dicsőség, nem földi pompa,

Nem fényes hírnév, vagy egyéb:

Hiába gyűjtenéd halomba,

E földdel együtt mind megég.

Egy a szükséges csupán: Jézus!

Őt ragadd meg, Ő kell neked!

Egyetlen út Ő az Atyához,

S mert föltámadt: Ő életed!

                  Csopják Attila

---------------------------------------------------

A DÚSGAZDAG PÉLDÁZATA     

 

Így szólt a dúsgazdag:

,, Eszem, iszom bőven,

Annyi sok a termés 

most ez esztendőben!’’

„Semmi gondom többé, 

nincsen mitől, féljek,

Ez a vagyon eltart, 

ameddig csak élek!’’

De az Isten így szól:

,, Meghalsz még ma éjjel,

Amit összeszedtél,

mások hordják széjjel!’’

Aki kincséből ád,

kincsét mennybe gyűjti,

Ám a fukar szívű 

lelkét is elveszti!

                       Siklós László, 1979.

KINCSKERESŐ  

Véleményt kikérni

anyám elé álltam.

Vasat gyűjtenek most

minden iskolában;

bátyám bélyeget gyűjt,

barátom lepkét,

adjon már tanácsot,

hogy én mit gyűjthetnék.

„Megmondom’’ - szólt anyám.

Majd a Bibliáját

a kezébe vette,

„a Máté 6:20-ban

választ találsz benne.

Olvasd csak...’’ S a könyvet

máris kinyitotta,

szavaimat várta,

mikor jutok oda.

Olvastam... s már tudom,

hogy gyűjtésre nekem

anyám által kincset

ajánl hű Mesterem.

Rozsda meg nem marja,

tolvaj el nem viszi,

örökre boldog az,

ki hiszi s megteszi.

Én hiszem, megteszem,

de kevés az erőm,

s mert még kicsiny vagyok,

az Úr a segítőm.

  D. Tímár Klára

---------------------------------------------

              Amiből kevés is elég  

Vár sok-sok tanya, város és falu,

öt világrész és messzi századok.

Jaj, minek erszény, tarisznya, saru,

minek két felsőruha, meg a bot?

Küldetés úton csak teher.

Kirendel Isten mindent, ami kell.

Lesz napról napra kenyerük, boruk,

de nincs itt maradandó városuk.

Kincset ki gyűjt: Már rabja a világnak.

- Mihelyt új sebek, szívek, célok várnak:

            könnyedén lépve szedd a sátorfádat!   Siklós József