Nem ismerek szebb, jobb időt e földi utamon,mint azt

           midőn imában én imádlak ,megváltóm. Ez boldog pillanat

         nekem, itt új erőt nyer a szívem, s mennél többször csodálom

                            Őt, szebb lesz szemem előtt !

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Urunk!
Légy az árvákkal és a kitaszítottakkal, akik értelmetlennek látják az életüket. Tégy csodát az õ életükben is, hogy belül meghallják azt a hangot, amely keresi õket. Urunk, maradj a betegágyon szenvedõkkel. Segíts, hogy politikusaink és vezetõink megértsék: a hatalom mások szolgálatának az eszköze, nekünk pedig adj imádságos szívet, hogy tudjunk így tekinteni rájuk, és könyörögni értük, hogy azzá lehessenek, aminek te látni szeretnéd õket.

Urunk!
Köszönjük az életet, mely csodálatos ajándékod. Olyan jó, hogy nemcsak megteremtetted ezt a világot, hanem szeretetkapcsolatra léptél vele a teremtésben. Köszönjük, hogy egyszülött Fiadat adtad érte, aki eljött, hogy megkeressen minket, elveszetteket. Köszönjük, hogy a Golgota keresztjéig tart szereteted. Köszönjük a hozzánk legközelebb állókat, szeretteinket, akik benned egyben testvéreink is. Köszönjük a gyülekezetet, azt a lelki családot, mellyel megajándékoztál minket.

Urunk!
Köszönjük, hogy összetehetjük kezünket, meghajthatjuk térdünket, és Atyánknak szólíthatunk Fiad, Jézus Krisztus által! Köszönjük Szentlelked jelenlétét; köszönjük, hogy nem hagytál magunkra, és ma is cselekszel az életünkben. Magasztalunk, Urunk, minden hatalmas tettedért és meg nem érdemelhetõ jóságodért, szeretetedért. Legyen mindezért dicséret és magasztalás, fogadd el szívünk hálaáldozatát! Tiéd a dicsõség és az imádás, felemeljük szívünket, és dicsérjük szent neved.   Ámen .-

-------------------------------------------------------------

Mindenkinek.             

- A boldogságmorzsák.

A lelki szemeink film szalagjára rögzített,
tetszőlegesen előhívható pillanatok.
Örök jelen idejű emlékeink, amiket
végig magunkkal viszünk.
A türelem jutalmai.
A türelemé, aminek olykor megadatik
elleshetni a pillanatot:
Amikor a bimbóból, a készülődésekkel teli
sejtelemből kipattannak a virág szirmai:
ahogy az ígéretből kibomlik a teljesedés.
Amikor a bábból előbújik a lepke
és először mozduló szárnyán megcsillan
a születés hím pora.
Amikor a cseppkő könnyet ejt.
Amikor valaki egyszer csak megnyílik
számunkra görcs, póz, színészkedés,
félelem és félhomály nélkül.
Odahajol hozzánk és az arca, minden
mozdulata, szava és a lelke őszinte.
Kendőzetlen és - mert igaz ott és akkor -
gyönyörű és örök.
Nem szabadna hagyni, hogy az ilyen
közelségek, mint a varázs, megtörjenek.
Óvni kellene őket, oltalmazó kézzel
és eleven szívveréssel éltetni.
Amíg csak lehet.
Mert végig magunkkal visszük őket