2013. március 8., péntek




Hadd mondjam újra – és tudjátok, milyen értelemben mondom ezt! –, hogy legyetek kellemetlenül zavaróak a világ számára; legyetek olyan emberek, hogy a világiaknak, muszáj legyen érezniük azt, hogy egy keresztény van közöttük!

Egyszer egy katonatiszt, miközben a király jelenlétéből távozott éppen, megbotlott a saját kardjában. A király odaszólt neki, hogy “A kardod igen zavaró!” “Igen”, felelte a katonatiszt, “Őfelsége ellenségei is sokszor mondták már ezt!”

Bárcsak terhére lennétek a világnak, ilyen értelemben; legyetek bosszantóan idegesítőek a Királyok Királya ellenségei számára! S míg a magatartásotok legyen illendően udvarias, megfelelve mindannak, ami csak megkívántatik az emberekkel való társas érintkezésben, mégis: bátran, meghátrálás nélkül tegyetek bizonyságot Krisztusról, finomkodások és szépítgetések nélkül!
-----------------------------------------------------------------------------


TANULGATOM A CSENDET.

Nézem a tó fodrozó tükrét,
a felhők , fények játékát a vízen,
szeptemberi fák színesedő levelét...
és tanulgatom a csendet.

Nem az üreset, a némát: a beszédeset!
Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.
Tó tükrére, sirályok szárnyára,
hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.
Ölembe perdül egy őszi levél...
üzenetét betűzgetem
/Túrmezei Erzsébet/
------------------------------------------------------------------------------------




                Urunk, Istenünk!

Könyörülj ezen a világon, mert nem tudja, mit cselekszik, csak rohan, és nem tudja, hová! Urunk, ha mégis megállítasz minket, add, hogy észrevegyük! Ha szólsz, adj hozzá halló füleket! Ha a világot nézzük, add, hogy meglássuk benne szereteted ezernyi apró jelét!

Urunk!
Nyisd meg egyházad szívét, hogy befogadja Lelkedet! Adj ébredést népednek, hogy hirdesse jó híredet. Add, hogy ne szégyent hozzunk fenséges nevedre, hanem magasztalást. Szabadítsd meg egyházadat a képmutatás és farizeizmus lelkületétõl. Add, hogy mi, akiknek áldást kell továbbadnunk, akikre ajándékaidat bíztad, ne a saját kívánságainkat hajszoljuk.

Urunk!
Kezedbe helyezzük életünket. Újítsd meg hitünket! Eléd visszük szeretteinket: hitvestársunkat, gyermekeinket, unokáinkat. Segíts hozzád vezetni õket! Miközben rólad beszélünk, elõbb hadd halljuk meg mi magunk a szavadat. Mielõtt cselekednénk, figyeljük akaratodat. Te, aki örömökre hívtál minket, segíts megértenünk, miért örömhír az evangélium. Hadd legyünk sóvá és világossággá a keresõk számára, hogy ránk tekintve téged láthassanak!

                    Mily édes az midőn a szív magányban egyedül
                            hű Istenével társalog, és imába merül!
                Ott nyer a lélek vigaszt, ott elmondhat minden panaszt.
                       Jézus segít, tanácsot ad, mindenkor elfogad !



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése