Leleszi Balázs Károly: AZ EMMAUSI ÚTON

Az élet igéit nyitogatta a szívemben,
szemben az alászálló nappal, s már messze
elmaradt mögöttünk a város,
a templom, a gyermekkor, miközben a Mester
az ősrégi írásokat magyarázta,
a golgotai titkot
Ó, csodálatos igehirdetés volt, küldetésére
ébredve dobogott a szívem,
mert ekkor már tudtam: bűneimtől szabad
vagyok, szabad,
és nem kell tovább egyedül bolyonganom,
hanem felmutathatom szemeimben
az értem hullt drága könnyeket,
szolgálhatom Őt égő szeretettel,
és nem vádol már a múlt, az eltékozolt évek,
mert Krisztus
vezérlő lépte nyomán, bizton hazaérek.
Túrmezei Erzsébet:
-------------------------------------------------

Albert Zsuzsa: FELTÁMADÁS ELŐTT.

Emlékeztek majd erre a kertre
és erre az éjre, mikor
a holdat felhő takarta
s ő elment hogy eláruljon engem.
Majd engem láttok mindig az utcán,
énrám ismertek minden idegenben,
olyan nehéz lesz elviselni,
hogy nélkülem éltek.
De most
arcomról szakad a verejték
alattam sötét a város
házak és tetők
fekete s még feketébb.
A kerten túl lopakodnak erre
takarja őket fa, bokor, kerítés
sötét a sötétet, pissz se
hallik, csak áruló surranás
a levegő zaja.
S ti alusztok.