Jn 6: 47-59 „Bizony, bizony mondom
néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az
életnek kenyere.
Ez az a kenyér,
amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha
valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az
én testem, amelyet én adok a világ életéért. Tusakodnak azért a
zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt
együk? Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek:
Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet
bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök
élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert
az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi
az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek:
akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér,
amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és
meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. Ezeket mondá a
zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban.”
Jézus a 47. verstől egészen mély tanítást ad. Ez az embereknek már "kemény" beszéd.
Jézus nagyon
határozottan kijelenti, hogy csak két út van. Ha valaki eszi a mennyei
kenyeret, élete van, ha nem, akkor nincs élete! Ma nagyon népszerű az - az
elgondolás, hogy sok lehetőség van az igaz éltre, az örök éltre, de a Biblia
szerint ez nem igaz: Csak Jézusnál van az élet!
Mit jelent az élet kenyere? Mit jelent enni Jézus testét, és inni a vérét?
Jézus világossá teszi, hogy önmagáról beszél. Az Ő teste az, amit a világnak, a világ életéért ad. Nyilvánvalóan kereszthalálára utal ezzel. Hogyan lehet azonban ezt enni? E nélkül tudniillik nincs bennünk élet! Nyilvánvalóan jelképeket használ Jézus. Ezzel inkább egy párhuzamot szeretne vonni: Ahogyan megesszük a kenyeret, hogy fizikai erőt merítsünk belőle, hogy ne haljunk éhen, ahogy testünk részévé válik az elfogyasztott kenyér, így kell lennünk Jézussal is. Teljesen azonosulnunk kell vele. Mintha megennénk Őt, teljesen életünk részévé kell váljon.
Ez pedig, hogy visszautaljunk a beszéd elejére, úgy valósul meg, hogy hiszünk Őbenne. Amikor bízunk Jézusban, és azonosulunk Vele, ill. Igéjével, akkor biztos, hogy élet van bennünk. Erre utal a 63. vers: "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet".
Mindezek mellett azonban, a beszédnek nyilvánvaló kapcsolat van az úrvacsorával. Aki él az úrvacsora jegyeivel, aki hitben elfogadja ezeket, a jelképeket, mint Jézus értünk megtört testét és kifolyt vérét, annak örök élete van. Nem önmagában ezek a dolgok által, hanem a Jézusban való hit által!
Méltóvá erre önmagunkban soha nem leszünk ezen a földön. Mindig szükségünk lesz Krisztus kegyelmére, hogy asztalához járuljunk. Nemcsak ahhoz kell alázatosság, hogy adni tudjunk a rászorulónak, hanem ahhoz is, hogy el tudjuk fogadni mások adományait. Mindaddig, amíg meg nem alázzuk magunkat Isten előtt, és be nem ismerjük, hogy szükségünk van Jézusra és kegyelmére, addig alkalmatlanok vagyunk arra, hogy valóságosan megtapasztaljuk Jézus jelenlétét ezeken, az alkalmakon.
De miért ne tapasztalnánk meg ezt? Ne felejtsük Jézus szavait: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon." (6:54).
E. G. White a következőt mondja Jézus szavairól: "Amiképpen fizikai életünket az élelem tartja fenn, azonképpen lelki életünket Isten Igéje élteti. Minden léleknek Isten Igéjéből kell életet kapnia saját maga számára. Ahogyan magunknak kell ennünk, hogy táplálékhoz jussunk, úgy a magunknak kell bevennünk az Igét is. Ne pusztán más értelmének a közvetítésével kapjuk meg. Gondosan tanulmányozzuk a Bibliát, kérjük Istentől a Szentlélek segítségét, hogy megérthessük Igéjét. Vegyünk egy verset, és agyunkat összpontosítsuk a feladatra, hogy megbizonyosodjunk a gondolatról, melyet Isten a versbe helyezett számunkra. Addig időzzünk a gondolat felett, míg sajátunkká nem válik, s megismerjük, 'mit szól az Úr.
----------------------------------------------------/
Mit jelent az élet kenyere? Mit jelent enni Jézus testét, és inni a vérét?
Jézus világossá teszi, hogy önmagáról beszél. Az Ő teste az, amit a világnak, a világ életéért ad. Nyilvánvalóan kereszthalálára utal ezzel. Hogyan lehet azonban ezt enni? E nélkül tudniillik nincs bennünk élet! Nyilvánvalóan jelképeket használ Jézus. Ezzel inkább egy párhuzamot szeretne vonni: Ahogyan megesszük a kenyeret, hogy fizikai erőt merítsünk belőle, hogy ne haljunk éhen, ahogy testünk részévé válik az elfogyasztott kenyér, így kell lennünk Jézussal is. Teljesen azonosulnunk kell vele. Mintha megennénk Őt, teljesen életünk részévé kell váljon.
Ez pedig, hogy visszautaljunk a beszéd elejére, úgy valósul meg, hogy hiszünk Őbenne. Amikor bízunk Jézusban, és azonosulunk Vele, ill. Igéjével, akkor biztos, hogy élet van bennünk. Erre utal a 63. vers: "A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet".
Mindezek mellett azonban, a beszédnek nyilvánvaló kapcsolat van az úrvacsorával. Aki él az úrvacsora jegyeivel, aki hitben elfogadja ezeket, a jelképeket, mint Jézus értünk megtört testét és kifolyt vérét, annak örök élete van. Nem önmagában ezek a dolgok által, hanem a Jézusban való hit által!
Méltóvá erre önmagunkban soha nem leszünk ezen a földön. Mindig szükségünk lesz Krisztus kegyelmére, hogy asztalához járuljunk. Nemcsak ahhoz kell alázatosság, hogy adni tudjunk a rászorulónak, hanem ahhoz is, hogy el tudjuk fogadni mások adományait. Mindaddig, amíg meg nem alázzuk magunkat Isten előtt, és be nem ismerjük, hogy szükségünk van Jézusra és kegyelmére, addig alkalmatlanok vagyunk arra, hogy valóságosan megtapasztaljuk Jézus jelenlétét ezeken, az alkalmakon.
De miért ne tapasztalnánk meg ezt? Ne felejtsük Jézus szavait: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon." (6:54).
E. G. White a következőt mondja Jézus szavairól: "Amiképpen fizikai életünket az élelem tartja fenn, azonképpen lelki életünket Isten Igéje élteti. Minden léleknek Isten Igéjéből kell életet kapnia saját maga számára. Ahogyan magunknak kell ennünk, hogy táplálékhoz jussunk, úgy a magunknak kell bevennünk az Igét is. Ne pusztán más értelmének a közvetítésével kapjuk meg. Gondosan tanulmányozzuk a Bibliát, kérjük Istentől a Szentlélek segítségét, hogy megérthessük Igéjét. Vegyünk egy verset, és agyunkat összpontosítsuk a feladatra, hogy megbizonyosodjunk a gondolatról, melyet Isten a versbe helyezett számunkra. Addig időzzünk a gondolat felett, míg sajátunkká nem válik, s megismerjük, 'mit szól az Úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése